A JóIsten az emberek megtervezésénél nagyon bőkezű volt; adott neki vagy hatmilliárd idegsejtet, faszán összegubancolva. Ezek az idegsejtek folyamatosan ingereket keresnek és tanulni vágynak. Szép és jó volt minden addig, míg csak pár millió ember lézengett a földön.
Manapság, mikor az egy főre eső ingerek és tennivalók száma a régi időkhöz képest elenyésző, az emberek elkezdtek unatkozni. Egy átlagember tevékenységeit félmilliárd agysejt lötyögve ellátja, már a buszra szállás sem jelent kihívást.
Az emberek -kreativításuk megmaradván- mindenféle dolgot kitaláltak az unaloműzésre.
A modern társadalmakban az aktív unatkozás formája a televíziónézés vagy az internetezés. A kevésbé fejlett társadalmakban az emberek jobb híján kávéházakba ülnek és nézgelődnek. Lássuk be, az arabok nagyon magas szintre emelték az unatkozást. Régen a magyarok ugyanezt csinálták a kocsmákban, viszont nálunk bor több lévén mint kávé, az ittasodott szittyák ugráltak és csapkodták a bokájukat (ez lett a néptánc), majd jól összeverekedtek.
Mára jócskán egyszerűsödtek a dolgok: mindez néptánc nélkül történik.