,,INKÁBB A SZÉP KÖNYV IRÁNT VALÓ ÉRDEKLŐDÉST IGYEKEZTEM FELKELTENI, VALAMINT ÁTPLÁNTÁLNI ABBÓL A SOK ÖRÖMBŐL, GYÖNYÖRŰSÉGBŐL, AMIT NEKEM A SZÉP KÖNYVEKKEL VALÓ FOGLALKOZÁS JELENTETT"
Tevan Andor
zinte mindannyian - ezen sorok olvasóit értem ezalatt - találkoztunk már könyvnek nevezett tárggyal. Valószínűleg sokaknak az otthonában is található néhány - vagy éppen sokszáz, esetleg ezer példány ezzel díszítve közvetlen környezetünk, más esetekben elcsúfítva, rágcsálók, molyok tanyájává, puszta porfogóvá téve azt.
Könyvek - mint gondolatok, fontos és kevésbé fontos információk tárolására szolgáló eszközként bizonyos értelemben több ezer éve is léteztek.
Ám még a középkorban is kevesek kiváltsága volt birtoklása - a mai formáját ekkorra már megközelítette: azaz borítója volt, mely az összefűzött lapokat rejtette. Ezeken fáradságos, kézi munkával előállítva szerepelt az írás, gyakran képekkel illusztrált formában.
A különböző vallások képviselői ekkoriban még - nagyon helyesen - sikerrel tartották távol nem csak az átlagembert, hanem a világi vezetőket is. Dicső Kálmán királyunkat az írott betű iránti szeretete miatt Könyves gúnynévvel illette az egyszerű nép.
Eleinte az ipari könyvkészítés csak a kódexmásoló csuhások munkáját vette el - ennek hozadékául ők fokozták a pezsgő-, bor-és sajtkészítő tevékenységüket,nyaranta gyógynövényeket szedegettek a jó kis ürmöshöz, likőrhöz. Jellemző adalék, hogy mikor végül a 2. évezred közepe táján egy német fickó megteremtette a könyvek tömeges gyártásának alapjait, vevőinek azt lódította, hogy kézzel készültek.
Valójában az átlagember a múlt század fordulójáig legfeljebb a hivatalokban vagy a templomban láthatott könyvet, ez nem baj nem is volt rá szüksége.
Ekkora azonban már a középrétegek is rendelkeztek kisebb-nagyobb könyvtárakkal, természetesen ezek döntő többsége - csakúgy mint példaképeiknél a főuraknál - kizárólag az illető intelligenciáját, széles látókörét voltak hivatottak jelezni, s lakberendezési célokat szolgáltak.
Olvasóink születésének századában már az egyszerűbb otthonokba is eljutottak a könyvek - illetve gyakran könyvformát öltött, így a könyvespolcon könyvnek látszó tárgyak mint pl. a különféle Csíziók, majd később kalendáriumok. Jobbmódú városiaknál lexikonok sorakoztak a polcokon.
Egyre többen jártak iskolába, a kommunizmus térhódításával a nők után az elmaradott proli és napszámos rétegek is. Ezzel a kiválasztott rétegek hatalmas hibát követtek el. Bár a történelem során sok dokumentált esetben előfordultak könyvégetések - gondoljunk csak az alexandriai könyvtárra vagy a `30-as évek Németországára -, ezeknek a célja ellenfelünk megalázása, kultúrájának elpusztítása volt. Ez helytelen, s nem érte nem érhette el a valódi célt. A könyv csodálatos dolog lévén meg kellene maradjon korlátozott hozzéférésűnek. Egy ígéretes utópiát vázol fel egy szerzô - kinek írásából film is készült, de a jó alapötletből - a világháború utáni évek dafke liberalizmusától fertőzötten - helytelen végkicsengést vázol fel.
A rádió, a televízió, majd az Internet feltalálása viszont lassan visszavezet minket a helyes útra, s a könyv újra az értő, avatott kevesek kiváltsága lehet.
A könyv részei*
A könyv részeinek ismerete azért is hasznos, hogy pontosan tudjuk azonosítani és használni könyveinket.
A könyveknek vannak formai és tartalmi részei.
1. A könyvek formai részei
A könyvnek formailag két fő része van:
A könyvborító, ami állhat:
- védőborítóból
- kötéstáblából
- gerincből
- fülszövegből
A könyvtest (belső rész), ami állhat:
- védőlapból
- előzéklapból
- címlapból
- számozott oldalakból
- mellékletekből, táblákból
A könyv külső részét a kötéstábla (vagy borítófedél), a gerinc (a könyvtestet fogja össze) és a védőborító együttesen alkotja. A kötés szerint beszélhetünk kemény kötésű, kötött könyvről vagy puha kötésű, fűzött könyvről. A kötéstáblán megtaláljuk a szerző nevét és a könyv címét.
A színes védőborító védi a kötéstáblát, és a figyelem felkeltésére is szolgál. A könyv védőborítójának két behajtott oldalára nyomtatott szöveget fülszövegnek hívjuk. Ebben általában ismertetés található a szerzőről, a könyvről vagy kedvcsináló az olvasáshoz.
A könyv belső részét a kötéstáblák közé illesztett lapok alkotják. Ez a könyvtest. A lapok sorrendjét számozás határozza meg. A védőlap és az előzéklap nincs számozva, ezek a könyvtest többi részét védik.
A címlapon a könyv legfontosabb adatai szerepelnek:
- a mű szerzője
- címe, illetve annak kiegészítése
- a kiadó neve, székhelye és a megjelenés éve
- a kiadásra vonatkozó megjegyzés
- könyv létrejöttében részt vevők nevei
De találhatunk kiegészítő adatokat is a címlapon:
- eredeti cím
- ha a könyv egy sorozat tagja, akkor a sorozat címét
- a szerzői jogvédelemmel kapcsolatos adatokat, jele: ©, neve: copyright
Ez azt jelenti, hogy a könyv a szerző vagy a kiadó tulajdona, a hozzájárulásuk nélkül nem lehet kiadni, sokszorosítani és terjeszteni a művet.
A szerzői jogok a szerző életében és a halálától számított hetven éven át részesülnek védelemben. A jogvédelemre jogosult neve és a jogosultság kezdőéve rendszerint az első kiadás megjelenésének évét jelöli.
- nemzetközi azonosító szám (ISBN-szám)
A címlap hátoldalán vagy az utolsó oldalon találjuk a kolofont. Ez egy görög eredetű szó, kiadói, nyomdai adatokat közöl.
Magyarországon 1974 óta használnak ISBN számot. Ennek segítségével a világ bármely pontján be lehet azonosítani a dokumentumot. Két egyforma ISBN szám nincs, minden könyvnek egyedi száma van. A 963 Magyarországot jelöli, a második egység a kiadót azonosítja, a többi szám a kiadvány önálló és ellenőrző száma. Például: ISBN 963 07 6539 X.
2. A könyvek tartalmi részei
A könyv tartalmi részét megelőzheti az előszó és a bevezetés. Az előszó a könyv megjelenésének, keletkezésének körülményeiről ad tájékoztatást. A bevezetést a szerző írja, segítségképpen a téma megértéséhez. A tartalmi rész után az utószó következhet, ami az alkotás végén található és a szerző művel kapcsolatos közléseit tartalmazhatja.
A mű szövegét az író tagolhatja részekre, fejezetekre, alfejezetekre. Előfordul, hogy ezeket a könyv minden lapjára ráírják. Ezt élőfejnek nevezzük. Az élőfej a lexikonokban fontos szerepet kap, hiszen segít az eligazodásban.
A jobb megértést segítik a lábjegyzetek (a lap alján levő magyarázat) és a széljegyzetek (a lap szélén elhelyezett magyarázat).
A tartalomjegyzék is a könyv használatát segíti. Megmutatja a mű felépítését. Az ismeretközlő művekben mutatókat is találhatunk. Ezek betűrendben sorolják fel a könyvben szereplő fontos fogalmakat, személyneveket, földrajzi helyeket.
A melléklet és a függelék olyan információkat tartalmaz, amiket a szerző fontosnak talált, de nem akart a műben elhelyezni. (például táblázatok, rövidítések, nagyobb képek jegyzéke) Néha hibajegyzéket is jelentetnek meg a könyvhöz, amely javításokat tartalmaz. Mindez bekerülhet a könyvbe is de önállóan is megjelenhet.
Ha egy könyvet kell bemutatnunk, akkor a könyv részei lesznek segítségünkre. A fülszöveg segítségével a könyv tartalmáról is beszélhetünk, de a tartalomjegyzék is nagy segítség lehet.
* Szerzôk és szerkesztôk kézikönyve, Gyurgyák János