(előhang)
Ha az ember lányának, aki bár már nem a kis Dittének születik, aki pedofil & házasságon kívül is erőszakos paraszt áldozata lesz , de akkora talpas trampli az anyja, mint az enyém és előtte cserél a nyárikonyhában, valamint a telit lazán összetekerve képesebbik felével az új fóliájába nyomkorászva a konyhaszekrénybe rejti, annak a kisszive már nem reszket meg annyira izgalmában, amidőn bugyikáján az első olyan foltocskát észleli, aminek stihe rózsaszines. Amitől rettegtem, az inkább az, hogy egy disznóvágásos vasárnap jön meg először, amikor amúgy is minden csupa vér, zsír meg disznóbélszag. Persze nekem már nem kellett semmit se csinálnom, de az út iszonyúan hosszú volt az udvari budiig. Amin persze a deszkákon ott voltak anyám összes nénjének mind a vérzsír zöldsár maszatos ujjnyomai. Az is disznóvágáskor volt, amikor Teri nyénnye aszonta anyámnak, hogy "tee, akkora darabokban gyün belűlem, mint a vályog!" és amikor megkérdeztem, mi az, azt mondta, "anyádpicsája, csípasz, mars a szobádba innest!"
Az isiben viszont Gúth Aranka, a picsa, aki feszt az EmZé Motoros Bandával lógott, már ötödik évvégén képes volt kiülni a mensipadra tornaórán, meg matek óra végén odaszólni Dórinak és Ibinek, hogy na, csajok, akkor most megyek cserélni.
Aztán Dórika is kezdett kiülni a barátnője mellé, de Vámosi Kati lebuktatta, hogy paradájszlével csalt: nem volt igazi a folt a vattáján.
Az újságokban is mindenféle baromságot összeírkáltak a vén kecske (Zulinger néni szerint) (pinanyaló)szakállas orvosválaszolbácsik. Erzsi nénire, a biológia tanárnénire se számíthattunk, mert azt mondta, hogy az ovuláció az majd csak nyolcadikban lesz anyag, de majd jön hetedikben rendkívüli órát tartani a védőnéni és hozzá forduljunk majd az ilyen disznóságokkal.
Voltak, akikről tudtuk, hogy már rendesen megjön nekik, mégse ültek ki sose a mensipadra, mint Mágó Ottília, még a kézi[labda]csapatból se állt ki, de amikor meg rákérdeztünk, elkezdett csúnyákat kiabálni, hogy ilyesmirű ű nem beszíl. Bezzeg, amikor megkérdeztük a pinanyalásról, akkor olyanokat mondott, hogy utána ki kellett mennem megnézni, hátha pirosabb már, de még annálisfehérebb volt.
Azért ezt-azt csak hallottunk a tornaöltözőben, de persze kinek lett olyan szerencséje, a Hanák Mancinak, hogy reggel akkora pocsétában ébredt , mint egy tyúkkoppázó vajling és az anyja még a szalmazsákját is az udvar közepén hypózta síkárkefével.
Én meg hiába futkároztam anyuhoz, minden nekem már rózsaszínűnek látszó foltocskára azzal jött nekem, hogy már megint a szépszoba fotelkarfáján lovacskáztam, már tisztára lekoptatom és széjjelhasít mosmább, na ereggyek oszt lökjek valamit a disznóknak, pl dudvát az utcáról. Persze, hogy befogja a kezem! Azért bevallom, kipróbáltam a lovacskázást a fotelkarfán, de annyira nem volt jó, mint a Tappancs gumikutyussal. Egy kis szimat után azonban rá kellett döbbennem, hogy anyám megint magából indult ki!
A fiúknak nem csak abban van sokkal nagyobb szerencséjük, hogy nem kell menstruálniuk, de ráadásul nekik Gyöngyössy doktor bácsi, iszonyú jóképű, mint Stirlitz, csak már volt egy kis tokája neki és ezért (pinanyaló)szakállal, tartotta a különórát, nekünk meg Kengyel védőnéni. Irigykedve hallgattuk a szomszéd teremből, milyen jókat röhögnek percenként a fiúk, két nagy ordéjjás között pedig a doktorbácsi szép zengő hangja, hogy beleizzadt a bugyim. Csupa olyan vicceket mesélt, amiket még az orvosi egyetemen hallott, pl arról, mért hiszik azt a nők, hogy a szülési fájdalomnál nincsen hatalmasabb. Bezzeg Ica néni a védőnéni csupa unalmasokat mondott, amiket már agyonolvastunk tanulószobán A Nyolcvannegyedik oldal című könyvben. Nem ez volt az igazi címe, de a 84-ik oldalon volt benne szó a nemi közösülésről, nagyjából még ma is kívülről tudom, de lassan már a posztklimaktérium végén se értem, mi a faszt akart az ismeretlen szerző azzal a néhány csepp vizelettel a női orgazmus bekezdésben.
Nyolcadik végére már majdnem minden normális csaj menstruált az osztályban, sőt, Gúth Arinak már vakbélgyulladása is volt. Amikor az álnok Réti Julis megkérdezte az új biológia tanárbácsit, milyen vakbélműtét az, aminek nincsen varrata a jobb alsó hasikón, akkor a tanárbácsi szemrebbenés nélkül hazudta azt, hogy vaginális úton távolították el neki. Mehettünk haza, már akinek volt ilyenje otthon, megnézni a Lányok évkönyvében, mi a vaginális. Csak nekem esett le hazafelé, hogy a kaparásra gondolhatott a szemét geci, majdnem el is ájultam a döbbenettől. Még ma is látom Gúth Ari fehérre vakolt éédes kis pofiját magam előtt, ha akkor találják már föl, róla kopírozzák a Hello Kittyt, csak sok szempillával. Kaparás, az 84-ik oldal, közösülés, pár csepp vizelet és azt jelenti, hogy még az semmi, de akár pl a keze feje hozzá is érhetett ahhoz! És már azt is megértettem, mért gyűri fel a csuklóján a blúzt, amikor azt találgattuk, hogy az EmZé Motoros Banda főfaszijának Kecső Öcsinek mekkora lehet. (A spermiumról a 72-ik oldalon volt szó. Mágó Ottilia viszont köpött egy nagy csulát a tenyerébe és azt mondta AZ olyan, csak egy kicsit sós az íze.)
Aztán egy kelkáposztaszagú novemberi délután anyám végre nagy nehezen rámhagyta, hogy rózsaszínebb a folt, mint a múltkor és pofátlanul kicsi vattát tépett le, de még azt is megfelezte, csak éjszakára adott többet, de reggel meg nem engedte, hogy azzal menjek az isibe. Vártam, hogy majd szépen leültet a hokedlire vagy a karosládára, hogy elmondja, amit a rendes anyák elmondanak ilyenkor a lányaiknak, de csak legyintett, hagyjam békén, mit mondjon ő annak, aki már az Asszony meg a lányá -t is olvasta. (Akkoriban nem vetített még a televízió Emmányujelle filmeket se és ha egy nő egy kicsit tűzbe akarta magát hozni ahhoz, amit az a büdöslábú ura annyira akart, olvasott pár oldal Alberto Moraviát vagy később a Rakéta regényújságot lapozta föl… végső esetben a Tükör orvos válaszol rovatát. Különben is, eszem ágába nem volt az Asszony meg a lányát olvasni, amikor megvolt az Agostino is!)
Azért izgultam egy kicsit, amikor A Titkos Naptáramban bepiroskarikáztam azt a napot, november 24-e volt. Aztán a Titkos Fiók elülső sarkába készítettem a sok dugdosástól már kopottas OB MINI tamponos dobozom, amit Lengyel Incivel cseréltem a jugó úsztatóstollamra még az úttörőtáborban. Ez nyugati cucc volt és csak Pesten lehetett kapni valahol a Tanács körúton. Elmalmoztam ott a Meristin-emmel is, mert némelyik csaj nem elégedett meg azzal, hogy kisterpeszben járkált félcsomag vattával a lába között szünetben, de a mensipadra meg előregörnyedve ült ki, ha a tanárbá’ nem akarta elhinni, hogy a tinédzser lányoknak még nem áll be rendesen a ciklusa. Aztán ebben is csalódnom kellett, mert csak olyan kaparászásféle volt, mintha keresztmamánál a tanyán túl sok zöldszilvát ettem volna, és hiába ittam meg rá egy egész kocka tripit, csak nem múlott el.
Hálistennek azonban A Kis Vörös Katonák–ról már nem nekem kell írni, hanem valamelyik hülye fasznak itt J
Segítségül annyit azért megsúgok, hogy a szüzesség és a tampon témaköre bizony sztereo-piktogramm szerűen közös területet is tartalmaz!
