Jó jó, a cím kicsit megtévesztő, mert nem általánosságban a csempékről akarok írni, tudja jól azt mindenki, hogy nem férhet bele egy csempés posztba egy töredéke sem csempéknek, de kicsit hatásvadász is akartam lenni, mert sok téma van, amire ragadnak az olvasók, de a csempék, azok mindent visznek. Én meg szeretem a sok olvasót, elvégre nem azért van ez a blog, hogy egymásnak oktassuk a tudományokat, hanem azért, mert terjeszteni kell a tudást, most például a csempéset.

De nem akarom rabolni a felületet a csempéktől, rá is térek a lényegre, nem másról értekezek ma, mint a kicsi csempékről. És még a fugákat is kihagyom, mert azok nemhogy egy külön posztot, de egy külön blogot is megérnek, majd meg is csinálom, „Fugablog, avagy mi tartja össze a világot” címmel, de ez itt most nem érdekes, most szóljanak csakis a csempék.

Kicsi alatt persze nem a 15x15-öst értem, vagy picit ennél is nagyobbakat, mert manapság méterest is gyártanak, és ahhoz képest a félméteres is kicsinek számít. Emlékszem, hogy fogta a fejét a hidegburkolóm, amikor a kamrámat a méteres csempével rakattam le, nem győzte cserélni a gyémántfejet a vágójában. De ez most mellékes. És nem is a mozaikot értem a kicsi alatt, mert az nem csempe, hanem ahogy a neve is mondja, mozaik. Lúzerek szokták vele kirakni a zuhanyzót, aztán öt év múlva lesik, ahogy néha lepottyan egy kicsi kocka a falról, meg átázik a mozaikpadló. Nem, én a kicsi alatt a klasszik kicsit értem, a 10x10-est, és abból is a fehéret. A 10x10-es fehér csempe, hát az pont egy posztnyi hasznos infó, ha megfelelően sűrítek, és sűríteni azt tudok.

Hova való: bárhová. Mire jó: bármire. Milyen színben: fehérben. Egyebek: törve eret vágni.

A komolyzenét az különbözteti meg az értéktelen hulladékzenétől, hogy befogadásához és értő élvezetéhez szellemi érettség és kifinomult ízlés szükségeltetik. Ebben hasonlít a komolyblogolásra.
A komolyzene nélkülözhetetlen kellékei a hegedű, a zongora, a trombita és a cintányér. Meg az oboa. Van még pár, de felsorolni szinte lehetetlenség volna és az átlagembernek úgysem mondanak semmit ezek a szavak.
Komolyzenének nevezzük a nagy zenekari műveket, ezesetben egy szürke és torzonborz üstökű, frakkban hadonászó férfi hátát szemlélhetjük elgondolkodva az egész heppening során, de komolyzene az is, ami a televízióból, műsorzárás előtt ömlik el lakályos bérleményünk falai közt.

A világ hangos a legújabb NASA expedíció sikereitől, a Curiosity képei elárasztották az internetet. Az embereket újra érdekelni kezdte a világűr, a hírgyártók pedig kihasználják ezt, és tömik a nép fejét a legkülönfélébb haszontalan információval. Miközben a lényeg elsikkad.

A Curiosity-expedíció csupán egy apró mérföldkő a Mars-gyarmatosítása projektben. A nagyhatalmak között gyilkos verseny zajlik a Marsért. Aki először veti meg ott a lábát, az mindent visz. A nyertes ország az állandó bázisára és a helyi ásványkincsekre támaszkodva elindíthatja a Mars iparosítását, kereskedelmi és turisztikai monopóliumokat hozhat létre, és földiesítheti a Marsot a saját szája íze szerint. Mert ez a végső cél.

A Mars emberekkel való benépesítésén jelenleg az USA, Oroszország, az Európai Unió és a Kínai Népköztársaság dolgozik. Bár a Curiosity miatt úgy tűnik, hogy az USA jár az élen, valójában ők is a lemaradók között vannak. Az űrsikló-program leállítása miatt kénytelenek az európaiak vagy az oroszok rakétáit használni, akik ezért nem csak pénzt, de technológiát is kérnek a NASA-tól cserébe. Fejlettségük emiatt hasonló, csak az anyagiakon múlik, ki van jobb helyzetben. Az űrprogram ugyanis nagyon drága.

Egy kilogramm élettelen hasznos terhet kb. tízezer dollárért lehet az űrbe juttatni. Egy űrhajós viszont legalább 7,8 millió dollárba kerül (az élő költsége tízszerese az élettelenének), tekintettel arra, hogy biztosítani kell az emberi szervezet számára az életben maradás feltételeit a gyorsuláskor/lassuláskor, kell levegő, élelem, víz, és élettér, végül pedig vissza is kell hozni az utazót. Ráadásul ez csak a földkörüli pályára állítás ára, a Marsra jutás ennél nagyságrendekkel többe kerül. Nem is nagyon akarják ezt sehol finanszírozni, mindenhol a költségek csökkentésén dolgoznak a tudósok. És úgy tűnik, ebben a kínaiak a legjobbak.

Ha százezer dollár egy ember-kilogramm, akkor nem a százezret kell faragni, hanem az embert, jöttek rá a kínaiak. Az amerikai űrhajósok átlagos testtömege 78,5 kg, a kínaiaké csupán 66, mert az űrhajósaikat eleve ilyen paraméterekkel keresték. 16%-os csökkenés, csupán egy adminisztratív megoldással, és máris nem 7,8, csak 6,6 millió egy ember fellövése. De még mindig túl sok.

A tavaly aláírt Kína – Kongó Űrkutatási Egyezmény egyértelműen azért született, hogy a Kínai Népköztársaság további előnyre tegyen szert az Mars meghódításában. A Kongói Köztársaság területén élnek ugyanis a világ legkisebb emberei, a pigmeusok.

A kínaiak a pigmeusokra alapozták a Mars-programjukat. A pigmeusok átlagos testmagassága 150 cm alatt van, testsúlyuk nem éri el az 50 kg-ot. Az űrprogramba bevont pigmeus asztronauták maximális súlya 40 kg lehet. Fele, mint az amerikaiaké.

Egy emberekkel végrehajtott Mars-expedíció előkészítése legalább tíz évig tart, a kínaiak ennyi idő alatt könnyedén kiképzik a pigmeusokat. Ezzel az egyszerű módszerrel pedig hatalmasat léptek az elsőség felé. Nem elég, hogy a világ legnagyobb szabad pénzforrásai felett rendelkeznek, de a legolcsóbban viszik az embert az űrbe. Vagy fele annyiba kerül a kínai Mars-expedíció, mint az amerikai, vagy kétszer annyi embert tudnak eljuttatni a Marsra ugyanannyiból. Mindegy is, az előnyük behozhatatlan.

A jóléti államok felett sajnos eljárt az idő. Mi felzabáltuk a jövőnket, kihíztuk az űrt. Maradunk itt, a pokolban.

 Magyarország, 2012. Eltűntek dolgok. Régen volt értelmiségi művészvilág, színészek, zenészek, cikkek, írások. Eltűnt a magyar agy, Budapest egy fesztivál, turista és buliváros lett, megszűntek a kávéházak, az alterklubok, sőt, minden eltűnt amihez gondolkodni kell. A média másról sem szól csak politikáról és senkiháziakról, akik mindent leamortizálnak, gépiesítenek, kiüresítenek és üzleties szürke szarrá tesznek! A megélhetési művészet az élsporthoz hasonlóan egy kalap szar, évek, évtizedek óta darálnak és semmi. Mondjon valaki egy mai minőségi magyar színészt, írót, zenészt, tessék! Ugye, hogy ugye! Ez kérem a globalizáció, 15 perces senkik mindenhol, üres a világ, már hallivúd is csak a nyugdíjasokból él meg!
A rajongó zombihad visítása szétrobbantja a fejünket és hízlalja a médiadisznókat! Hát azt mondom, ELÉG ebből, a tuggyukkik, a kurva politikusok, a médiacápák és a pénzért hakniztató újgazdagok napjai meg vannak számlálva, azonnali kulturális forradalomra van szükség! Éljen az utolsók között agyhasználó kigondoltam blog, ezennel szent háborút hirdetek meg a gondolkodást megszüntető hatalmak ellen! Fel, támadunk!

A székelyek igaz története, részlet

Kevéssé ismert tény, és Magyarországon ezzel nem is igen dicsekszünk, az erdélyiek meg pláne nem, de attól még igaz, hogy a székelyek lába 5-7 százalékkal rövidebb az európai átlagnál. Mivel a felsőtestük teljesen átlagos, ezért elsőre alakjuk furcsán aránytalannak tűnik, de köztük élve néhány hónap alatt ez megszokható.

A speciális testfelépítésükről a környezetük tehet. A hegyekben a magas termet előnytelen, a kitartó mászáshoz, a stabil lábvetéshez rövid láb kell. A Keleti- és Déli-Kárpátok havasain, a Csalhó, a Retyezát, a Pareng meredek oldalain az élet kemény, ezért az evolúció szabályai szerint a sikeresebb rövid lábúak kerültek túlsúlyba. Az emberpróbáló munkához – favágás, szénégetés, mezőgazdaság, bányászat – pedig nagy erőre volt szükség, ezért a felsőtest nem rövidült. Így alakult ki a tipikus székely testfelépítés, a rövid láb, normális felsőtest.* Ami meg is magyarázza, miért nem ismerünk székely magasugrót, kosárlabdázót, gátfutót vagy szépségkirálynőt. Hosszú láb nélkül nem megy.

A székelytestnek, ahogy az orvostudomány nevezi az erdélyi magyarok testfelépítését, volt még egy érdekes hatása. A csavaros ész, a furfang nem véletlenül jellemzi a székelyeket. Habár hegyet mászni rövid lábbal könnyebb, de a kidőlt fatörzseken, nagyobb köveken átlépni csak hosszú lábbal lehet. Ezért a rövidlábú székelyember egy akadályt látva mindig elgondolkozott, hogy tudná könnyedén legyűrni azt. Míg egy hosszúlábú csak könnyedén átlépte a problémát, a rövidlábú minden egyes akadálynál gondolkozott egy nagyot. Az állandóan karbantartott agytevékenységtől, amit a rövid láb kényszerített ki, lettek híresen csavaros eszűek a székelyek.

* Egykor az Alpokban élő svájciak és az osztrákok is így néztek ki, de a több évszázados jólét eltüntette a hegyi élet jellegzetességeit. Aki nem végez fizikai munkát, csak bankárkodik egy kicsit, ráadásul mellette sportol, az megnyurgul, hiába él a hegyekben.

 A félázsiai nagyvezérünk aszondja, hogy a döglődő kapitalizmus a szakadék felé támolyog (már nem először!), és nem biztos, hogy a magyar sikergazdaság fenntartható a jelenlegi demokratikus (lolbazmeg) rendszer keretei közt, és a jóisten ne adja, hogy meg kelljen változtatni, hogy mégsikeresebbek legyünk!
Nadebazmeg, mire gondolhatott?! Milyen államforma az, ami garantálja a sikeres gazdaságot ma, sőt holnap a világban, Európa közepén?! Istencsászárság, neokommunizmus netán valami féldiktatórikus okéov királyság?! Vajon mi forrong a nemzetiistenkirályhaza, leazimffeléljenaszabadság, nemnemsohagyarmat jelszavú, egyre népszerűbb kormánypárt boszorkánykonyhájának központi üstjében, hogyan gondolják a jövőt népszerű vezetőink, ez a kérdés!

Az amatőr sportolók elsődleges célja, hogy a fürdőruha-szezon beköszöntével ugráltathassák a túlfejlett muszklijukat a strandon. Ezt különféle célirányos, de az emberi test természetes mozgásától idegen gyakorlatok monoton ismétlésével igyekeznek elérni. A testedzőkről a felületes szemlélő is könnyedén megállapíthatja, hogy önsanyargató testképzavarosok, akiket dróton rángat a média és a mögötte álló sportszergyártó és egészségipari érdekcsoportok világot behálózó maffiája.
A professzionális sportolók azonban a hírnév és a minél magasabb szintű szórakoztatás érdekében nem restek egyéb eszközökhöz nyúlni, különféle kemikáliákkal érik el, hogy gyorsabban és erősebben jussanak minél magasabbra.
A teljesítmény-növelő szerek felsorolásától most eltekintek, a lista amúgy is folyamatosan frissül. Közös bennük, hogy hosszú távon nem kívánt mellékhatásokkal járhatnak, ezek ízületi problémák, atrofizálódó pénisz vagy akár hirtelen szívleállás képében is manifesztálódhatnak.
Látható tehát, hogy korunk gladiátorai igazán mindent megtesznek, akár saját bőrüket viszik a vásárra, hogy nekünk mindennapi kikapcsolódást, izgalmat nyújtsanak férfias küzdelmeik során. Sajnálatos módon a bürokrácia már ide is befurakodott, lufballomfejű hivatalnokok fontoskodnak jegyzetfüzeteikkel, vonulgatnak fel s alá vizeletes üvegcséikkel és igyekeznek adminisztratív eszközökkel manipulálni a végeredményeket.
Az ambíciózus atléták és az ellenőrök küzdelme akkor lenne fair play, ha ezek a mindenlében kanál okostojások is csak saját kútfejükre hagyatkozhatnának vizsgálataik során és nem támaszkodhatnának a buta emberek doppingjára, a Google-ra, a Wikipédiára és a WADA honlapjára!