A kánikula embert próbáló időszak. Nappal sehol az égen egy felhő, sehol egy fuvallat. Este sem jobb a helyzet: a levegő megrekken, a lakásokat elönti a nappal beszívott meleg. A panelházakban az emberek csak ődöngenek: légkondicionáló berendezés híján a vasbeton szerkezet beszívja a nappali infravörös sugarakat, melyeket este a vas és a beton kiengednek magukból. A város szívében a régi házak majdnem egy méteres téglafalai egy ideig ellenállnak a nagy melegnek, de egy idő után elillan a hűvös lakás érzése. Nem jobb vidéken sem, ahol a rekkenő hőség elárasztja a családi házakat.
Erre a rekkenő melegre ül rá a pollen által okozott kínok tömege: az égő bőr, a viszkető szem és orr, amely hajnalban eldugul, és rémálmokat okoz.
Strandra ilyenkor a kutyának sincs kedve menni. A medencék megtelnek emberekkel, a felmelegedett víz nem ad enyhülést, ellenben a langyos vízben főtt embertestekből kiáramló nedvek baktériumokat és gombákat hordoznak,amelyek megfertőznek minket.
Három megoldás van: az egyik, hogy valamilyen természetes folyóvíz mellett találunk enyhülést, a másik pedig könyvtárakban, művelődési központokban, légkondicionált és napvédett helyen vészeljük át a nagy meleget. Az is segíthet, ha légkondicionált munkahelyünkön hűs italokat fogyasztunk és várjuk, amíg megjön a hidegfront.
Ha már nagyon rosszul vagyunk, gondoljuk arra, hogy majd Januárban, a mínusz 18 fokban szaladunk a havas járdán hazafelé, süvít a szél és elfagy a kezünk.
Bezzeg akkor vissza fogjuk sírni a jó kis nyári melegeket!