Egy író nálánál sokkal okosabb embereket is meg tud írni a szövegében, olyan mondatokat tud adni a szájukba, amik illenek az adott tudós karakteréhez, de azokat valami miatt soha nem mondták ki. De kimondhatták volna.
Következésképpen az írók a legokosabbak, a legokosabb író pedig az, aki a legokosabb tudósnak tud élethű párbeszédet írni.
– Hagyja csak a harisnyát – mondta Einstein a mexikói prostituáltnak, akit alig két órája szedett össze a hotel bárjában – szeretem, ha egy nőn van fehérnemű.
– Rendben drága, ahogy akarod. – Perverz fasz, gondolta a lány, de ennyike, mást nehogy akarni merj – De anál nincs, azt már lent is mondtam.
– Világos – simította kétfelé sűrű bajszát Einstein. – Esetleg egy csók? Ott lent. Van pénzem, megfizetem.
Nyilván tudnék írni Stephen Hawkingról is, csak nem szeretnék visszaélni az olvasók türelmével, mert a joystickkel kirakott betűkből csak nagyon lassan lesz mondat.
