A modern embertartás szükségszerű lépcsője az emberek egységesítése, az uniformizálás. Természetesen az emberek azt hiszik, hogy ők egyediek, így a kihasználásukhoz szükséges egységesítést vagy szabványosítást olyan ruhába kell öltöztetni, amelyet  a többség nemhogy elutasít, de büszkén hordja, képviseli azt. Parádés példa az emberi ízlés homogenizálásra az ájfón-jelenség: minden buzinak ájfónja van. Sok a buzi mondhatnánk erre, ami sajnos igaz is, de most beszéljünk inkább a 'letisztított' (értsd. végtelenül unalmas) forma és az igénytelenségig leegyszerűsített felhasználói felület tökéletes mixéről: minden korosztály imádja, minden réteg büszkén viseli a globalizáció és uniformizálás eme eklatáns példáját:egy a dizájn egy a telefon, egy telefon mindenek felett...

Az egységesítést mint szabadságot érdemes eladni: a  Zemberek szabadsága, unióba szervezése, utána a jogaik 'harmonizációja' nem más, mint a nagybani embertartás szükséges procedúrái.

Egy az ízlés egy a tévé, egy a műsor, egy a párt. Jelenleg a fejlett nyugatban kb. 20-25 féle életpáya létezik, melybe az adott személy születéskor belepottyan, és mint egy síliften, az a pálya adott az egyednek, végén kinyílik az ajtó és -hely hiányában- elégetik a korpuszt.

A végtermék kis helyen is  elfér és higiénikus: szén és hamuzsír, valamint pár nyomelem egy élet terméke. Ennek az életfelfogásnak egyik  zászlóvivője Anglia: a kasztrendszert nyíltan vállalják és a kaszt alapvető ismérve anyagi jellegű, a bankszámla egyenlege mutatja meg a hovatartozást. Az egyén gondolatai és életszemlélete már nem érdekes, a világnézet mint olyan már nem az egyén feladata. A tápláléklánc egyértelmű: a nagyobb tőkéjű egység felzabálja a kisebb tőkéjű egységet. A lánc végén ott az egyszerű alkalmazott, aki már nem is kérdez, ki sem néz a neki szánt ketrecből, hiszen neki mindent megadnak, hogy ellássa a funkcióját, a többi feladat pedig túlmutat a komfortzónáján.