A csalódás azon pillanat illetve pillanatok összessége, mikor rájövünk, hogy igazából valami nem az, aminek látszik. Sokfajta csalódás létezik, pl. szerelmi csalódás (ekkor rájövünk kibe is voltunk szerelmesek, és eldönthetjük, hogy a szeretett személyt részesítjük-e előnyben a továbbiakban, vagy keresünk valaki mást, akibe újra belevetíthetjük az álmainkat). Aztán ott van a szakmai csalódás, mikor azt hisszük egy szakmáról, hogyaz nagyon jó és érdekes vagy jól fizető, aztán mikor benne vagyunk, akkor kiderül, hogy mennyi alázatot kíván, hogy nagyon sokat kell dolgozni, és nem is jövedelmez annyira jól, mint látszott.
Talán a legrosszabb az ideológiai csalódás; emberek képesek az egész életüket feltenni egy eszme szolgálatára, évekig vagy évtizedekig dolgoznak, cselekednek annak érdekében, hogy az ideológia minél szélesebb körben elfogadott legyen, aztán kiderül, hogy az adott eszme neve alatt egészen más dolgok zajlottak, hogy az ideológiáért milliók dolgoztak és cselekedtek, fogtak össze és vért izzadtak, talán az életüket is feláldozták, míg azok az emberek, akiket a csoport vagy társadalom kijelölt, hogy az ideológia szerint felépített világot építsék, mélyen és brutálisan, megalázó módon pontosan az ellentétét tették az ideológiának.
Ekkor kétféle csoport alakul: a csalódottaké és a kaméleonoké. Előbbiek tovább hordozzák magukban az ideológiát, de elvesztik a reményüket, már senkiben sem bíznak, magukban sem. Egy életre elvesztik a bizalmukat mindenben és mindenkiben.
A kaméleonok pedig lassan átsétálnak egy másik ideológia mezsgyéjére és felveszik annak az új ideológiának az összes elemét, átlényegülnek és boldogan hírdetik az új eszmét. A legnagyobbat az nyeri ebben a játékban, aki képes egy olyan, új ideológiát adni a csalódott, reményvesztett néptömegeknek, amelyben a tömeg újra hisz és lelkesedni tud. Mivel az előző tömegből az ideológia elveszíti az ideológiailag hű egyéneket, ezért a következő ideológia tömegesedni akkor tud, ha egy generáció emlékezete eltűnik, vagy sikerül mozgósítani azon személyeket, akik az előző ideológiában nem hittek. Bármilyen ideológiáról is van szó, az ember ember marad: a tömeg által újonnan kinevezett vezetők egy idő után ismételten pontosan az ideológiával ellentétes dolgokat fogják művelni, amelynek a következménye egy újabb összeomlás és egy új ideológia mögé állás.
Ebből is kitűnik, hogy a lényeg az emberek számára magában a transzformációk sorában van és nem az adott ideológia olyan kivitelezésében, mint amilyennek az ideológia azt eredetileg leírta.
