Az elbutulásra az emberiségnek soha nem volt nagyobb igénye, mint a mai a időkben. A történelem során soha nem volt olyan nagy esély az emberiség műveltségi és kulturális szintjének emelkedésére mint nyugaton az 1945 utáni, a vasfüggönyön túl az 1990-es évek utáni időszakban. A lakosság meghatározó része nem tudott olvasni, a könyvnyomtatás technológiai csúcson járt, egyszerű, gyors és olcsó volt  az egyetemes emberi tudás, az elmúlt generációk  összegyűjtött emberi tapasztalatának és értékeinek közlése. Mára már kiderült, hogy az embereket olvasni tanítani nem érdemes, inkább választják az olcsó esti agyrágógumit, a valóságsót és a közbe kevert pulykafasírt/tampon/prosztata/hüvelygomba -reklámot, mint a csöndet, a lakás ajtajának reteszre zárását, egy bögre forró teát, egy jó könyvet és bekuckózást az ágyban, ahol aztán éjbe menően lehetett tobzódni a felgyülemlett élettapasztalatokban, gondolatokban.

Nem, nincs rá szükség. olvasni ott a fészbúk meg a Zindex, aztán mehet a jutyúb meg a tévé. Nem volt a tanulással és művelődéssel máskor sem máshogy, az emberiségnek nincs szüksége a szürkeállományra: már a Római császárság idején is megmondták: kenyeret és cirkuszt a népnek; a sok bölcsesség iránt csak egy igen szűk társadalmi réteg érdeklődött.

A butulást, a szellem leépítését az emberiség ősidőktől fogva mint igényt fogalmazza meg. Minden nagy civilizációnak megvolt a maga kábítószere. Ami az egyik korban vagy földrajzi egységben elfogadott tudatmódosító szer volt, az a másik korban vagy azonos időben de másik földrészen maga a bűn volt. Az európai kultúra elfogadott és legális butító szere az alkohol, poontosabban az etil-alkohol. A déli részeken az alkoholt leginkább szőlőből, míg az északi népek gabonából állítják elő: míg az angolok tobzódnak az árpapárlat állítólagos csodálatos, bársonyos nedűjében, attól várják a megváltó idegsejt-vesztést, a németek leginkább árpa vagy búzasörrel teszik magukat ostobává. Az ősmagyarok leginkább tejből készített harmmatgyenge tej-erjedménytől láttak gőzös jövőképeket és butultak el régen, mára már büszkén isszák a bort, főzik a gyümölcspálinkát vagy döntik le gégéjükön a sört.

A lényeg a könnyítő agyvesztés és a habkönnyű szórakozás, állati  énünk előhívása. Magyaroszágon az alkohol ivása a nemzeti lét alapja, a nemzet lelkének magja. Társadalmunk minden szegletében ott az alkohol: jelen van a múltunkban és a jövőnkben is. A vidéki magyarország jelképe a kocsma, amely egyben a falu kulturális központja is. A sarki boltban vásárolt reggeli kisüsti vagy az ezerszer megénekelt, rejtelmes és megmagyarázhatatlan hungarikum, a kevert vagy hubi, vagy a magyar lélek italala az unicum csonthártyánkig belénk van égve.

Ezt  akarja most a jelen regnáló rendszer elvenni tőlünk, a bármikor és bárhol könnyen és olcsón elérhető alkohol általi agyvesztés biztonságot adó érzését, amely a társadalom összes olsztályának közös nevezője ! 

Tiltakozzon kicsi és nagy! A Kigondoltam csapata meghírdeti a Maligán-menetet: találkozzunk a Hósök terén, szeptember 13-án (eső esetén majd egy  napos szombaton) !