Mindig zavarban voltam és szégyelltem, hogy nem értem az egész karácsony szelleme dolgot. Aztán most megértettem, hogy miért. Szóval volt a karácsonyi nagy ünneplés, mindenki tervezett, készülődött, nyüzsgött, ajándékozott ezerrel, én meg álltam, és nem értettem. Már az ajándékok választásánál lefagytam, inkább rábíztam az egészet valakire, azt meg végképp sosem tudtam, hogy milyen ajándékot "kérjek", nem is értettem, minek nekem ajándék. Mindig mondtam, hogy semmit nem kérek, vagy esetleg pár darab narancsot. Úgyhogy iszonyú cikin éreztem magam állandóan. Még leginkább azzal az érvvel tudtam azonosulni, hogy "minek egy külön ünnep a szeretetnek", szerintem pótcselekvés és esetleg valami hiányának az igazolása, a vallásos rész meg hidegen hagyott.

Aztán most rájöttem, hogy az volt az egésszel a bajom, hogy ha valaki boldog és szeret, annak minden nap karácsony, és mikor egy dedikált karácsonyt kap, akkor megzavarodik, és nem érti, miért kell most együttebb lenni a családnak mikor mindig együtt van... Szóval na.
Ha meg valaki nem boldog, és nem szeret, akkor kurvára nem pont egy ajándéktárgyra vágyik. Legalábbis gondolom én.
Persze attól még engem nem zavar, hogy valakinek szüksége van a karácsonyra, de azért picit sajnálom, bocs.
Ha lehet, én max. csak egy narancsot kérnék karácsonyra. Köszi!