Vendégposzt. Szerző: Spadla z oblakov
Puzsér Róbert úgy villant be a magyar áltehetségkutatás-showbusiness világába, mint egy meteor. Életét eddig elnyomott óvodásként élte, mindenről megvan a véleménye, az euthanáziától kezdve a sportembereken keresztül a köztársasági elnökig, és annak hangot is ad. Miközben a befelé figyelés fontosságát hangoztatja, videóblogot futtat azon fiataloknak, akik lusták olvasni.
Videóiban láthatjuk az igazi ostoba, nyakas magyar minden kelléktárát: a mindenhez értést, a mindenben erős és szilárd állásfoglalást.
Jelemző módon
könyvét, amely nagy nehezen üti meg a közepes színvonalat 4 év alatt hárman véleményezték Müller Péteren, korunk buzeráns femininezoterikus nyavajgóján kívül, akit ezért feltehetően jól megfizettek.
Jellemző, hogy egy ilyen, közepes kvalitású véglényt, aki eddig kritikusként a videójáték kritikusságig vitte, szemelt ki az ertéelklub, aki kemény, markáns és esztétikai szempontokból meglehetősen irreleváns kritikákat képes határozott hangnemben a kamerába mondani. Csak a hülye nem látja, hogy a bohócok bohócának lett választva.
Puzsér Róbert elképesztő jelenség, akinek inkább a mónikasóban volna a helye, mintsem egy tehetségkutatónak álcázott, modernizált ki mit tudban.
Mindenesetre elmondhatjuk, hogy ha valahol a tehetségeket ilyen tehetségtelen kritikus véleményezi, abból sok jó nem sülhet ki. Inkább nyomnának egy piedóne filmet, az olcsóbb is, és ott mindenki tisztában van vele, hogy a székek balsafából vannak, a pofonok meg csak legyintések!
Az utolsó 100 komment: