Isztambulban benne vannak a tutiban. A mázlista törökök apokrif evangéliumot találtak - egy Barnabás nevű fószer firkálmányát. A tag Pál apostol egyik ellenlábasa volt, amolyan nyálát verő demagóg kisember, aki aztán megszopta, mert Pálnak több volt a támogatója, így mehetett, amerre látott, "várta őt az utca", meg a feledés jótékony, majd' kétezer éves homálya. Csókos volt a Pali testvér na, van ilyen. (A zsidóknál akkoriban érdekes módon félelmetesen úgy mentek a dolgok, mint errefelé.) A bőrdarabkára írt arámi szösszenet szerint nem Jézus volt a Megváltó, csak egy mezítlábas, bazári próféta, amilyen minden bolhás szukban rakáson terem. Haszna is legfeljebb annyi, hogy megjövendölte, egyszer eljön az igazi Isten fia, és akkor beköszönt a Kánaán. A kézirat gyanúsan plasztik. Műmájer. Gagyerák. Egyszóval: sokan kétségbe vonják eredetét, de azért persze hájpolják feszt.
Ha jobban belegondolunk, a törökökben van spiritusz. Apokrif evangéliumot hamisítani – ez igen! Lájkolom az orrukat! Nem cicóznak. Ezek nem.
Mondjuk, ha én hamisításba kezdenék - ami sanszos, mer' tegnap vótam a művészellátó bótban, és vettem ecsetet meg zsírkrétát - akkor első dolgom az lenne, hogy utánanézek, mit is hamisítok. Ja, evangéliumot a késő ókorból? Aha. Na, akkor megnézem, hogy ott mi volt szokásban. Ahogy a Való Világokban se vót szokásban az elméleti matematikusok beszavazása, és Gyurcsány Feri nem biztos, hogy a Messiás, bár van rá kvalitása, úgy bazmeg, a késő ókori sztájl szerint nem bőrre, hanem pergamenre, és nem arany betűkkel cikornyásan és cigányosan kókányolva, hanem korabelien írom. Már ha persze azt szeretném, hogy elhiggyék nekem, hogy eredeti. Ha csak otthon szórakozom Dezsőkével meg Pistikével, mint rücskösképű hülye kamasz két orális onanizáció között, akkor még karikatúrákat is rajzolgatok rá, mint ez a türkis pállottfaszú, aki a Barnabás-evangéliumot a sufniban összedobta egyik ráérő estéjén. Az Ibrahim, esetleg Ezel néven futó delikvensünk feltehetően VV „Moszat” Dya unokafivére (aki nem látta a Való Világ nevű szociológiai tanulmánysorozatot és szappanoperát, az ássa el magát most azonnal, mert beleszart a szövegembe! Egyébként meg az irigye vagyok.), és a családban öröklődik a kivételes agyi mutáció, vagy pedig valami oltári vicces csávónak hiszi magát. És gondolta, gyárt egy mémet a bibliakutatóknak. Bejött. Neki ez bizony baszottul bejött! – mondjuk ki.
Mért ne jöhetne hát be nekünk is?
Úgyhogy magam is nekilátok. Zsírkrétával és kidugott nyelvvel ügyeskedve. Azzal olyan műantikolt hatást keltek. (Mármint a krétával, nem a nyelvemmel!) Itthon gyertyával a pergamen szélét megégetem, hogy régies legyen, aztán kicsit ráalapozok a zsírkrétával, ecsettel módszeresen eldolgozva (izzadságos meló, de megéri), hogy olyan jó zsíros, összefogdosott hatást keltsek, majd régies fosbarnával ráírom arámiul (a google-fordító mindig segít. Egyet se félek, amíg a Júpíszínél a zsét határidőre betoltam!), hogy aszongya':
„A Messiás midőn a Hold együtt álla' a Jupiterrel és egy tisztátalan, kövér fehérnép vezeti az árjákat, fog közénk eljönni feleim, bizony mondom néktek. Midőn az égi seregek megindulnak a Kuszaszemű és az ő ármányos setét körei ellen, a zavar a fejekben pediglen elhatalmasodik, kilép a fényre az Úr egyetlen szent fia. Kinek vala' gúnárnyaka lészen, üvegszemeket visel orcáján vala', és modoros pátosszal beszél majd, vala'. Szereti néha káromolni Atyját, a Mindenhatót vala', ámde azt bohócosan archaikus szókinccsel teszi vala'. Jelezvén ezzel is, hogy utoljára az ókorban járt közöttünk vala': „Akutyafáját, böszmeség, amindenségitneki.” - mondá' nékünk gyakorta, kifejezve elégedetlenségét szeretett népe felé, vala'. „Kurvaország." Én így szeretlek tégedet vala'.”
Aztán mindezt beásom a homokba Rudabányánál, ott már egyszer bejött az élet, amikor az előembert megtaláltuk, teljesen hihető, hogy apokrif evangéliumok is előkerülnek néha arrafelé. (BAZ megyében kedvező a mikroklíma az apokrifnak. Eláll, mint a körtebefőtt, a főd alatt.) Végül, ha összejön a tuti, akkor áhítattal hallgatjuk a tanítását a Mesternek, és sírunk, mert végre egyszer ennek a kis kurvaországnak is lehet kurva nagy szerencséje. És egyébként is: várhatóan a vatikáni vagyont privatizálhatjuk, hiszen a nemzetközi magánjog alapján kétezer éves megtévesztéssel harácsolták össze, miközben az a félig transzcendens koma, akire alapozták az egész sztorijukat, jelenleg nálunk jár-kel és osztja az áldást. Ezzel megmentjük kiválasztott népünket az államcsődtől, amibe a János Jelenések Könyvében említett Gonosz Ájemef förtelmes fondorlatokkal és gaz ármánnyal taszajtott bennünket. Ámen.
kép forrása: Hvg, és a google.
