Anyanyelvünk igen gazdag népi bölcsességekben, közmondásokban, szólásokban; szinte minden élethelyzetre előránthatunk valami tartalmát veszített, közhelyszerű bon-mot-t, frappánsnak tűnő kinyilatkoztatást. (Aki dakotázni kezd, azt kimoderálom a picsába. - a szerk.)
Csak példaképp vizsgáljunk meg néhányat ezek közül és tegyük górcső alá időszerűségüket, valós jelentéstartalmukat.
"Ki korán kel, aranyat lel."
Közkeletű fordulat, a tevékeny életvitel felmagasztalása, jutalommal való kecsegtetése. Ezzel szemben a tény az, hogy aki korán kel, az valami tanyasi őstermelő vagy szalag mellett dolgozó kétkezi munkás, aki minimálbér reményében ásítozik a szürkületben a távolsági buszra várakozván. A korán kelő emberre inkább az jellemző, hogy a ragacsos csiparéteg és duzzadt szemhéjak mögött félvakon botorkálva nemhogy az aranyat, de még a kávésbögrét is alig-alig képes megtalálni. Kávé hiányában és a stresszes életvitelre való tekintettel a legtöbb, amit fel tudnak mutatni, az egy jól fejlett, lüktető aranyér.
"Úgy kell élni, mintha ez a nap lenne az utolsó."
Képzeljünk el hétmilliárd, fejetlen csirkeként, páni félelemben körbe-körbe futkosó embert és képet kaphatunk arról, hogy milyen következményekkel járna, ha mindenki komolyan venné ezt az önmegvalósítást propagáló kiadványokban fellelhető jótanácsot.
"Lesz ez még így se."
Teljes logikai bukfenc. Egészen az adott esemény bekövetkeztéig nem úgy volt, ahogy pont akkor, mi tehát a nóvum - tehetjük fel a tényekre koncentráló, a mellékes körülményeket ignoráló kérdést. Ez a fenti mondat pont annyi löketet ad a társalgásnak, mintha megjegyeznénk, hogy "Holnap is lesz nap.", ami koránt sem biztos. Éppezért, aki az ehhez hasonló közlendőit nem tudja magában tartani, azt jól vágjuk halántékon a filofakszunkkal és torkolljuk le, mielőtt méltatlankodva sarkon fordulnánk.
A nemzetközi internet befogadóképessége nem teszi lehetővé, hogy mindenre kitérő átvilágítást eszközöljek, ez csupán szemelvény, jegyzettömböm pár pirossal bekarikázott címszava.
Le kell vonni a konzekvenciát: nyitott szemmel kell járni a világban. Ne feledjük: Ki mint vet, úgy arat. Így megy ez. Sok kicsi sokra megy, hogy azt ne mondjam: jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. Aki á-t mond, mondjon bé-t is.
Azoknak, akik ajtóstul rontanának be a házba és ágyúval lőnének verébre felhívom a figyelmét arra a tényre, hogy ha adnak fogadd el, ha ütnek szaladj el! Pedig jobb adni, mint kapni. Ezt csak zárójelben teszem hozzá.
Sok beszédnek sok az alja - és igen, itt most a bátorító, alant sorjázó kommentekre gondolok (aki kapja, marja) - ígérem, nem szegezem senkinek vádlón a mutatóujjam: Bolond lyukból bolond szél fú.
Ön lenne az az egy fecske, aki nyarat csinál? Elő a farbával!
Az utolsó 100 komment: