66 évvel annak születése után, 2012 február 3-án fekete tintával írjuk be a történelemkönyvekbe nemzeti légitársaságunk gyors halálát.

Már gróf Széchenyi István is tisztában volt a hidak jelentőségével: az ország felemelkedéséhez hidak építését szorgalmazta, és vagyonával hozzájárult Budapest létrejöttéhez; jelentős összeggel járult hozzá a Lánchíd megépítéséhez, Pest, Buda és Óbuda összekötéséhez. Nemzeti légitársaságunk légi hídként kötött minket össze a világgal, nemzetünk előhírnöke és fontos része volt. Világszínvonalú szolgáltatásával méltán vívta ki a hozzánk utazók megdöbbenését, üzletemberek ezreit vitte már kora reggel Európa fővárosaiba és hozta őket haza időben, kényelemben és biztonságban.

A poszt írója rengetegszer utazott a Malév járatain, késést nem tapasztalt, mindig udvarias és kellemes kiszolgálásban volt része. Emlékszek, egyszer egy közel-keleti út után, ahol két hetet a sivatagban töltöttem el, és útitársaim nagy része megbetegedett az arab ételektől, az utolsó napon már mindannyiunk csak arról álmodozott, hogy a Malév járatának fedélzetére feltegye a lábát... A Malév járatai nem csak repülők voltak, hanem egy darab anyaföld: maga a haza. Sajnos engem is külföldön ért a szomorú hír és személyesen érintett vagyok: egy két órás út két napig tartott a sajnálatos esemény következtében.

Ezt a csodát, ami a minőséget fémjelezte, tette tönkre a Fidesz nemtörődöm, pökhendi és hozzá nem értő vezetése, politikai alapon. És most azt kell hallanom, olvasnom, hogy ez mekkora nagy siker és ez jó, és a Malév komcsikkal volt tele. És ne sajnáljuk.

Hát egy nagy büdös lófaszt. Sajnálom. Nagyon sajnálom. Az, aki szereti a hazáját, sajnál egy nemzeti repülőtársaságot. Még a faszombaszom románoknak is van nemzeti repülőtársasága. Ugyanis nemzeti stratégiai érdek, hogy nemzeti érdekek szerint vezérelt légitársaság legyen. Egy Lufthansa, KLM vagy Air France csak marginális elemként fogja a magyar érdekeket kezelni, menetrendjét, járatait és árait kizárólag anyagi alapokon fogja kidolgozni. A fapados légitársaságok pedig lószart nem érnek a 4-6 órás késéseikkel és személytelen kiszolgálásukkal.

Hiába hordozott sok-sok terhet a Malév. Hiába volt veszteséges és halmozott fel adósságot. Bárki, aki hozzájárult a csődbeirányításához nemzeti bűntettet követett el. Kötelesség, elemi érdek lett volna megmenteni.

Kifordul a belem a matolcsy - féle baromságáradat hallatán, a hurrá-hurrá minden rendben kommunikáció hallatára. Kurvára nincs semmi rendben. Kurvára úgy van, hogy épp tönkre lett téve egy fontos cég. Az nem menedzsment, hogy ha valami rosszul megy, azt kidobjuk. A menedzsment az, hogy rendbehozzuk. Egyetlen nagyvállalat vezetője sem hivatkozhat az előző rossz menedzsment munkájára : azért lett kinevezve, hogy rendbehozza, nem azért, hogy ujjal mutogasson és mást hibáztasson. Elég, kurvára elég a mutogatásból!

Direkt vártam meg, míg a címlaptündér átfésüli a blogokat, és kirakja a Malév posztokat. Nem szeretném, ha bárki ismétlem bárki becsmérlő szavakat merne ejteni a Malévet illetően. Aki megteszi, kimoderálom a picsába. Kár, hogy a Fideszt nem tudom kimoderálni a picsába. Tönkretették a magyar nevet, nevetségessé a magyar államot, csődközeli helyzetbe rángatták az országot, és csődbe vitték a Malévet. Hamarosan jön a BKV és a MÁV. Szinte mindent tönkretesznek, politikai alapon neveznek ki szakmai posztokra jelölteket. Visszatért a pártkatonák világa, az uram-bátyámozás, a kontraszelekció. Orbán Viktorra és pártjára nem azért szavazott 66 százaléknál is több állampolgár, hogy ezt a szégyent lássa!

A nemzetünk egy része elesett, porba hullt. Ez a blog a férfiak dicsőségére nyílt, a repülés pedig a férfiak világa. Álljunk meg egy pillanatra és tisztelegjünk a Nemzet légitársasága előtt!

Isten Óvja a Hazát, Isten Óvja Nemzetünket!