Manhattan Terv néven futott az atombomba előállítását célzó projekt a második világháború során. Vezetője Leslie Groves tábornok volt, a tudományos munkát Enrico Fermi irányította, legközelebbi munkatársai és segítői a következők voltak: Neumann János, Szilárd Leó, Teller Ede és Wigner Jenő; a négy magyar*. Négy, habár ha figyelmesen olvassuk Groves emlékiratait, akkor abban felfedezhetünk egy furcsa ellentmondást:

Bár Fermi volt a legkevésbé kreatív, mégis őt kértem fel a tudományos csoport vezetőjének, mert kellett egy gyakorlati elme, aki rendet teremt a zsenik káoszából. De legfőképpen megbízható volt, amit a magyarokról nem lehetett elmondani. Láttam, hogyan intézték el az ötödiket.

(Groves, R. Leslie. Now it can be told: the story of the Manhattan Project. London: Andre Deutsch, 1961, 65. oldal)

Néhány, ma már hozzáférhető korabeli archív állományból (1942-es bérjegyzékek, szabadságos kartonok, lejárt titkosítású megfigyelési jelentések) szintén gyanítható, hogy öt kiemelt magyar tudós dolgozott a Manhattan Terven egészen 1943 végéig. De csak Neumann, Szilárd, Teller és Wigner nevével találkozhatunk mindenütt, az ötödik csak felsejlik, mintha nagy erőkkel akarták volna kiradírozni a dokumentumokból és a történelemből.

Táros Ede még 1934-ben, Angliában próbálta beszervezni Szilárd Leót, a nukleáris magreakció és az atombomba megálmodóját. Abban az időben a legkitűnőbb fizikusok már feltételezték, hogy a csillagok szinte végtelen energiáját magreakció szolgáltatja, de az általános vélekedés szerint ez földi körülmények között előidézhetetlen. Táros munkája döbbentette rá Szilárd Leót arra, hogy a nukleáris láncreakció létrehozható mesterségesen is.

Táros Ede élete sok fehér foltot rejt, az amerikai titkosszolgálatok kitűnő munkát végeztek a nyomok eltüntetésével. Annyi biztos csak, hogy nem volt fizikus, még tudós sem, de jól használható kreatív ötleteivel elérte, hogy a legmagasabb tudományos körökben forogjon. Szilárd Leóval is így került kapcsolatba, egy vadonatúj módszeren csavart még egyet, és ezt mondta el a tudósnak. Az éppen szárnyait bontogató multi-level marketingbe próbálta bevonni a legkitűnőbb egyetemi koponyákat, hogy egy-egy népszerű professzor nyomán özönjenek a diákok a bizalmi alapon szerveződő hálózatába.

Szilárd meghallgatta Táros szuggesztív előadását az MLM-ről, egy tag beszervez kettőt, azok megint kettőt, és még ha le is morzsolódik néhány, pár forduló után a duplázásoknak köszönhetően annyi ügynök lesz, hogy a piramis tetején nem kell mást csinálni, csak kasszírozni a pénzt. Mint amikor kettéhasítunk egy egysejtűt, mondta, és a két fél az eredetivel egyenértékű marad, újra és újra hasíthatók, míg csak el nem lepnek mindent.

Mint a nukleáris láncreakció, döbbent rá Szilárd, atomot hasítunk, a felszabaduló neutronok újabb atomot hasítanak, a reakció önfenntartóvá válik, az energia pedig mindent elpusztító lesz!

1940-ben futottak össze újból Amerikában, akkor Szilárd már Fermivel dolgozott a magreakció létrehozásán. Mivel Táros további gyakorlatias ötletekkel szolgált neki egyéb témákban, maga mellé vette vezető asszisztensnek. Neumann, Szilárd, Teller, Wigner és Táros, az öt magyar, avagy a marslakók, ahogy nevezték őket Szilárd egyik bonmotja után.

Az egyetlen fennmaradt fénykép Táros Edéről, jobb oldalon ül.

Az ideálisnak tűnő munkakapcsolat 1942 decemberétől, az első sikeres nukleáris láncreakció után kezdett megbomlani Táros és a többiek között. Táros kitalálta, hogy neki százalék jár minden egyes magreakció után, függetlenül attól, hogy anno Szilárd Leó nem írta alá az MLM-es szerződését. A kutatásban résztvevőket a hálózat tagjainak tekintette, magát a piramis csúcsának. Minden egyes tagtól követelni kezdte a jutalékát, 15%-ot a fizetésükből, plusz 5%-ot az amerikai kormánytól, licencdíj címén.

A Manhattan Terv hamarosan már nem az atombomba létrehozásáról, hanem jogi és pénzügyi csatározásokról szólt. Táros támadott mindenkit, ügyvédjével fenyegetőzött és azzal, hogy nyilvánosságra hoz minden kutatási eredményt, mert azok jogszerűen őt illetik; bizonyítható, hogy a nukleáris láncreakció ugyanazon a hatáson alapul, mint az MLM, és az MLM volt előbb.

1943 végén Táros eltűnt a projektből, sorsa ismeretlen. Nyomát a hadsereg és az amerikai ügynökségek eltüntették, talán féltek az esetleges jogdíjaktól, örökösök pereitől, ki tudja. Egy biztos csak, egy zsenivel többünk van, mint ahogy azt a világ tudja!

* Magyarok, tudósok, zsenik. Nem kell keresni a párhuzamot a Kigondoltammal, az bizony pontosan ott van.