Tapsnak nevezzük azt az eseményt, mely során az emberek egy adott produkció után tetszésüket fejezik ki az előadónak.

A taps a tömeg eseménye, melyet általában az előadás végén egy vezéregyéniség indít meg, hiszen a tömeg nem tudja pontosan, mikor van vége a darabnak, csak sejti.

-Egyesek ebből tréfát csinálnak és hangversenyeken  az ún. többütemes vagy lecsengésszünetekbe pont annak felénél betapsolnak, így ki tudnak robbantani egy komolyabb üdvrivalgást, amit a karmester és a zenekar általában saját kudarnak tekint-

Természetesen nagy móka ugyanezt Wagner operákon csinálni, ahol amúgyis a néző már ezerszer megbánta, hogy beült erre az eszement háromórás egyfelvonásos szarra, és még perecet sem hozott magával

Visszatérve a tapshoz, a kezdeti paccs után jön a nyáj, és ők is összeütik kezüket, létrehozva egy tétova paccs-hullámot.

Namost ez a paccs, ez nincs rendben. Az ember szükséglete a rend, a rendszer, a dolgok egyűvé válása, így a tömegpszichológia egyik legrejtélyesebb eseménye zajlik le: az ad-hoc ritmusszinkronizálás. Ennek során az emberek a rendszertelen tenyérütögetésből pár másodperc alatt összerendeződnek, és egyenletes tempóban, egyszerre tapsolnak. Ezt nevezzük vastapsnak.

Az emberek ezt a részt nagyon élvezik. Az, hogy ki hogyan tapsol, sokat elárul az adott személyről. A vidéki szalonnanénik általában könyökből, felkarukat lengetve és fejükkel rezegve, a melletük ülő rosszul szabott öltönyös bácsik fülébe súgdosva, széles ívben tapsolnak, melynek része a hosszúra vett fülbevaló vitustánca. A másik véglet, a városi nyimnyámentellektüell könyökét letámasztva, alkarját sem mozdítja, csak tenyerét érinti finoman össze és már várja, hogy együtt fanyalogjon pártnerével az adott darabon egy romkocsma mélyén, olcsó lőrebort -a ház bora- hatalmas sznoböblöspohárba felszolgálva.

A vastaps rész után következik a szétesés fázisa. Ennek során a tömeg elveszti a ritmust. Érdekes megfigyelni, ahogy a tömeg ezt a fázist zavartan veszi észre, és lassanként egyre több ember csatlakozik egy, a kaotikus rendszer alján kialakult, rendszerezett ritmus - csoporthoz.

Ekkor jön a második rész, az enyhébb szinkrontaps szakasza, melyet egyre tétovább paccsanások követnek, majd a tömeg -megunván az egész összjátékot- abbahagyja ezt, a szakértő fülnek olyannyira izgalmas csoporteseményt.

Megjegyezzük, hogy a taps lehet virtuális is. Aktuálpolitikai vonzat a FIDESZ nevezetű, anno kedves, mára szörnyeteg alakzat elmúlt másfél éves ámokfutásának virtuális tapsa is. Emlékezzünk a választások utáni virtuális és valós ünneplésre, a hurrá hangulatra, Viktor és György fantasztikus felívelésére, melynek során országunkat, kilőtték a jövőbe, mint lajkát az oroszok, amint együtt tapsolt az ország a rohadék imperialista ájemef kiebrudalásán, majd bevezettük a nem-ortodox gazdaságpolitikát, melynek eredménye a nyugdíjaink mára már kétes jövőjét sejtető államhiánycsökkentő, világrengető akció -úgy lenyelték a nyugdíjalapot bazdmeg mint kacsa a nokedlit- majd az Kósa-Szíjártó-Varga  féle nyilatkozatok megspékelve drága Vezérünk, Orbán Viktor FőelnökminiszterÚr Európaivezető és MindentudóJövőbelátó vezényszava, mely szerint fulladjanak bele a bankok a maguk szarába, a magyar modellben a bankok maguk a Sátán küldöttjei.

És tapsolt a tömeg az elején. Aztán rájöttek sokan, hogy a produkció nem biztos, hogy annyira jó, mint amennyire az előadók hiszik, de Ők elvárták, hogy mindenki tapsoljon. Aki nem tapsolt, azt a földbetaposták. Mára már a taps egyre halkabb, tétovább, az előadás elakadt, a világ ellen indított harc eredménye egyértelmű kudarc. De a taps elvárt. A régi reflexek működnek, az idősebbek emlékeznek a korszakra, mikor a vezetők bármit is csináltak elvárták a tapsot, és még ma is élő, azóta >>polgárrá<< vált társaink FIGYELTÉK ki nem tapsolt.Valahogy ez az émelygős érzés lepi el a tömegeket...a hajdani örömteli taps mostanra már csak gyér paccs... Hamarosan levonul a színtársulat, és elgondolkozik mindenki, hogy erre a színházra költse-e még a pénzét.

Hát innen üzenem: Én eddig egyet sem tapsoltam.

Kicsit fellazítanánk a szomorkásra sikerült ívet: emlékezzünk a régi időkre, ott még tudtunk viccelődni az egész tákolmányon:

De akinek a fenti űberkúl kigondoltam pléyer nem jön be, mivel alacsonyabb az intelligenciahányadosa és a szaros explóreren nem tudja túltenni magát: