Mindenki hallott már Nessie-ről, a Loch Ness-i szörnyről, a jetiről, a Himalája szőrös főemlőséről és a titokzatos nagylábúról, aki Észak-Amerika erdeiben él. Mitikus lények, amik elhagyatott helyeken bújnak meg, és soha senki nem látta őket. Valójában turistacsalogató legendák, sikeres marketingfogások, olyan jól kitalált és használt márkák, amik beépültek a köztudatba, és ma már mindenféle befektetés nélkül fenntartják magukat, látogatók tömegeit vonzva az egyéb nevezetességeket nélkülöző helyszínekre.
Az első modernkori észlelés 1933. május 2-án történt a skóciai Ness tónál, kirándulók vettek észre egy hosszúnyakú, dinoszauruszra emlékeztető élőlényt. Még ugyanabban az évben több alkalommal látták a szörnyet, és egy fénykép is készült róla, ami bejárta a világsajtót (később kiderült, hogy hamisítvány). A szenzációt a nagy gazdasági világválságban csaknem teljesen tönkrement szállodatulajdonos, bizonyos skót John Medhurst használta ki először, és megkezdte a brand építését. Olyan sikeresen, hogy szállodája, a Drumnadrochit Hotel hamarosan megtelt szörnyvadászokkal, és a lepusztult környék fellendülésnek indult.
A módszert sikeresen másolták Kína, Nepál és Tibet hegyvidéki részein, Észak-Amerika elhagyatott erdeinek környékén, jól beharangozott észlelésekkel újjáélesztve a titokzatos szörnyekről szóló régi legendákat.
Ma már kevesen tudják, de a szörnyiparág meghonosításával Magyarország is próbálkozott, sajnos sikertelenül.
1935-ben a Gömbös-kormány kereskedelem- és közlekedésügyi minisztere, Winchkler István fektette le a legnagyobb titokban a magyarországi szörnyturizmus alapjait. Az ötletet Szélpataki József, ismert vállalkozó és sportember szállította, aki üzleti kapcsolatai miatt gyakran megfordult Skóciában, és saját szemével tapasztalta a Loch Ness-i szörny legendája okozta fellendülést. Ha működik Skóciában, működik Magyarországon is, gondolta, és komplett tervet készítve kereste fel a minisztert. Ötletét Winchkler támogatta, így elindulhatott a Bugaci Féreg művelet.
Szélpataki a Bugac környéki kiskunsági homokhátságra álmodta meg a hatalmas, több tíz méter hosszú férgeit. A legenda alapja egy régi, az 1600-as évek elejéről származó dokumentum volt, ami hogy, hogy nem, pont akkoriban került elő valahonnan, és óriásférgekről számolt be hitelesnek tűnő módon. A megkerült dokumentum körül nagy hírverést csaptak a lapok, áltudósok bizonygatták, hogy lehet igazság a dologban, a laza alföldi homok és az elhagyatott puszta akár még ma is rejthet meglepetéseket. És szép lassan megindultak az észlelések is, minden pontosan a tervek szerint.
A Bugaci Féreg egyre ismertebb lett, a témát átvették az osztrák, svájci és francia lapok is, és néhány külföldi érdeklődő is felkereste a helyszínt. Úgy tűnt, hogy a Féreg termelni kezdi a pénzt. Egy komoly feladat maradt csak hátra, hiteles észlelést kellett produkálni független, lehetőleg külföldi szörnyturisták előtt is, akik a Bugaci Féreg létéről megbizonyosodván az államilag támogatott álhíreknél százszor hitelesebben tudják majd terjeszteni a legendát a nagyvilágban.
A feladatot Szélpataki egy átalakított teherautóval akarta megoldani, amit hosszú, több méteres átmérőjű fémkarikákból és szövetből kialakított féregjelmezbe bújtatott el. Ez a különleges autó ment volna el kellően távolról a szörnyfigyelők előtt szürkületkor, hogy leleplező, jó minőségű fénykép azért ne készülhessen a Bugaci Féregről.
A művelet a legapróbb részletig elő volt készítve; előző nap a féregjelmezbe öltöztetett teherautót a megfelelő helyszínre szállították, volt felkészült sofőr a vezetésére, a turistákat egy helyi ember – aki elmondása szerint már látta a Férget –, a megfigyelőhelyre kísérte, és álmegfigyelők – köztük Szélpataki József ötletgazda is – csatlakoztak az igazi turistákhoz, hogy úgy tűnjön, a legendát sokan ismerik és sokan kíváncsiak rá.
De észlelés nem történt, és néhány órás hiábavaló várakozás után a társaság szétszéledt, mindenki hazatért. Amint egyedül maradt, Szélpataki őrjöngve lovagolt a teherautó rejtekéhez, biztos volt benne, hogy a sofőr szúrt el valamit. Ott azonban nem talált semmi mást, csupán a megzavarodott, beszélni képtelen sofőrt, és egy óriási, féreg fúrta lyukat, ami pont ott helyezkedett el, ahol az átalakított teherautónak kellett volna állnia. Hiteles és független külföldiek által tanúsított észlelés híján a projekt hamarosan feledésbe merült, a Féregről azóta senki nem beszél. Csak a bugaci pusztán látni néha furcsa, mozgó dombokat.
