Mostanában roppant divatos, hogy a menő budapesti értelmiségiek -persze ez egy paradoxon, hiszen hogy lehetne már értelmes egy budapesti, de azért ha csak az elméletek szintjén is, vizsgáljuk meg a kérdéses csoportot is - maguk mögött hagyva a civilizációt, leköltöznek vidékre, és ott nem általlanak parasztnak állni!
Különösen az úgynevezett éhenhalós szakmák képviselői, úgymint színészek, festők, tanárok és közigazgatási rabszolgák fogékonyak arra különösen, hogy már ne pomázi luxusvillákba öljék nehezen összekuporgatott kis forintjaikat, ehelyett mostanában inkább a vadromantika felé hajlanak, és kihalás fenyegette festői falvakba, tanyákra menekülnek a szmogos városi lét elől, majd ott pár hét alatt igazi pionyírrá avanzsálva otthon szülnek, nem használnak eldobható pelust, komposztálnak, maguk termelik meg a garantáltan vegyszermentes zöldséget, gyümölcsöt, és jól felszerelt háztartásuk természetesen napkollektorról megy! Csakis gyógynövényekkel vagy energiával gyógyítják megfáradt testüket, természetesen hibrid autójuk van, és ha véletlenül vásárolnak is valamit, azok csomagolásán mindenképp szerepelnek a „bio”, vagy”házi” szavak, ráadásul gyakran vegetáriánusok is!
Egy új társadalmi réteg születésének vagyunk most tanúi, az ökohívőké! Ők azok, akik gyakran vizuálják maguk elé a társadalmi rend teljes összeomlását, valamint élelmiszer-, víz- és energiahiányt, mindenféle maja naptárakat emlegetnek, és erősen gyúrnak a túlélésre, melynek zálogát az önellátásban látják. Természetesen az állam kemény ökle előbb-utóbb lesújt majd e renitensekre is, hiszen adót minden magyar állampolgárnak ildomos fizetnie, e tekintetben pedig nem féltem a mindenkori kormány ötletességét!
Éredklődve várjuk, hogy vajon az értelmiségiek lesznek-e Magyarország új, röghöz kötött parasztjai!