Agyonvert, megerőszakolt gyerekek. Agyonvert, megerőszakolt öregek. Ki ne hallana nap mint nap ilyesmiről, de akár a családírtásról, az iskolai erőszakról, vérengzésről vagy a késelésekről is testközeli beszámolókat láthatunk a médiában minden este 7-8 tájban.
Megszoktuk, ugyan még nem örülünk neki, de életünk részévé vált, sokszor reménykedünk benne, hogy velünk ez nem történhet meg. Aztán egyszer csak mégis.
De a szemet-szemért elv nem keresztényi, manapság már mindenki belátja, hogy a felebaráti szeretet fontosabb mint a kicsinyes bosszú.
Ha nem akarunk kilógni a sorból akkor valamit tennünk kell, hogy ne tekintsenek tutyi-mutyi lúzernek, néha belerúgunk egy csecsemőbe, vagy kirúgunk egy járókeretet a gazdája alól. Trendi dolog ez, csaknem népszokás már. Pár év börtön nem a világ, mondta egy dolgos fiatal a napokban a Hajdúságban. Kaja, pia, lyuk, lakás, jó társaság, tippek, tanácsok, sportolási lehetőség, és immár sokkal felkészültebben lesz hasznos tagja egy jóravaló gyerekgyilkos a társadalomnak. Szerintem ez jól van így, még véletlenül kivégeznének 10 évente valakit akit nem kéne.
Szavaznál-e emelt díjas SMS-ben ha lenne médiatörvényszék főműsoridőben? Lennél-e hóhér? Izgalmas kérdések ezek, biztos számtalan jó ötlete lenne mindenkinek, hogy hogyan lehetne a halálbüntetés helyett igazán zúzós módszereket kitalálni! Tessék, kommenteld be!
Én például azt találtam ki, hogy kivinném a bűnöst a Hortobágy közepére, sörétessel térden lőném, aztán ha eljut az első rendelőig akkor nyert! Persze online helikopteres közvetítés lenne!
Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!
