A vakvágány olyan sínpár, amely nem vezet sehova. Sokan azt hiszik, hogy jó irányba mennek, teljes erővel állnak rá egy általuk helyesnek vélt útra, és csak mennek, mennek, rendületlenül.

Hiába mondják a többiek, hogy az irány nem jó, és lehet, hogy az egész befektetett áldozat semmibe vész, az, aki a vakvágányra hajt ezt nem akarja általában tudomásul venni.

Aztán eljön az igazság pillanata, de akkor már késő. Lehet, a vakvágány végén egy ütköző van, de lehet, hogy egy szakadék, vagy egy hegyfal. Néha  a vakvágány eltűnik a semmiben, mert benőtte már a fű és mások már réges-rég rájöttek, hogy ez az út nem járható, céltalan.

Aki ekkor is robog tovább, önmagát és a vonaton ülőket fogja veszélybe sodorni, akár az ő akaratuk ellenére: a vonatból kiugrani legalább olyan veszélyes mint benne ülni.