Vidéken sokkal másabb az élet mint nem vidéken. A vidéki ember közvetlenebb és barátságosabb mint a nem vidéki, nincsenek húgyszagú tömbházak, mindenki takaros kis kertes házban lakik és háziállatokat tart. Vidéken épp ezért ma sem ritka a hajnali kakaskukorékolás, malacröfögés, tehénbőgés, békabrekegés, tücsökciripelés.
Vidéken ismerik egymást az emberek, mindenki tud mindent a másikról, gyakran többet tudnak másokról mint a mások családtagjai. Ha valaki végigmegy egy vidéki utcán az mindig kap egy-két jó szót vagy útbaigazítást, míg nem vidéken akár meg is dögölhetsz az utcán, legfeljebb átlépnek rajtad.
Például vidéken jó kis búcsúk és szüreti mulatságok vannak, ellenben a városokban meg melegfelvonulások és bandaháborúk.
A vidéki ember okosabb is mint a nem vidéki, mert a rendszeres testmozgás és a friss levegő serkenti az agysejteket, míg a szmogot szívó nem vidékiek agysejtjei folyamatosan pusztulnak. Ráadásul a vidéki ember nem agyonmérgezett műszarokat eszik, hanem friss zöldséget, gyümölcsöt.
Ezzel az országgal az a baj, hogy nem a vidékiek irányítják hanem az úgynevezett "fővárosiak", akikből kiveszett minden emberi érzés.
A "(fő)városiság" minden bizonnyal a tudjukkik találmánya, hogy az embert embernek farkasává tegyék és állandó feszültségforrás legyen az, hogy a nagy tömeg miatt egymás seggébe ér az emberek fasza, ezért nem is csoda, hogy idegesek. Ilyen vidéken sosem történhet, az emberek békében élnek és boldogan, pedig nem is lopják kőgazdagra magukat.
A vidéki szerénység és dolgosság tehetné csak jobbá a világot, de sajnos a vidékiek kisebbségben vannak, azért tart itt ez az ország mert a parlament nem Egerbaktán vagy Bezeréden van!
