A legnagyobb amerikai bankrabló, minden gengszterek királya, a legyőzhetetlen John Dillinger egyenes ági leszármazottja vagyok, bár dédapámmal nem szoktam dicsekedni. Most egy temetés miatt a tengerentúlon jártam, és a család amerikai ágával hosszan beszélgettem Johnról, talán utoljára olyanokkal, akik személyesen is ismerték. A felkavaró emlékek miatt írom meg ezt a személyes posztot.

Akik dédapám bűnlajstromát akarják szemezgetni, azok olvassák el a hivatalos életrajzát, itt most a genetikáról lesz szó.

A Dillinger vérvonal sokáig titok volt előttem, apám nem tudott (többnyire börtönben ült), anyám nem akart beszélni róla. Amikor azonban 14 évesen kiraboltam a teljes hetedik évfolyamot, anyám erőt vett magán és mindent elmondott.

A vér nem válik vízzé, kezdte, de mostanra biztosan állíthatom, hogy ez nem igaz. Néhány gyermekkori kisiklástól eltekintve egész életemben jogkövető magatartást tanúsítottam, hasznos tagja vagyok a társadalomnak, és büszkén mondhatom, hogy példaképe vagyok nemcsak a szűkebb környezetemnek, de az egész országnak is.

A megboldogult Czeizel Endrével, egykori mentorommal, a magyarországi genetikai kutatás legnagyobb alakjával sokat beszélgettem erről, főként neki köszönhetem, hogy hamar felismertem az erősségeimet és a korlátaimat, és el tudtam indulni az adottságaimmal harmonizáló, társadalmilag hasznos pályán.

Endre egyik alapvetése volt már a kezdetekkor, hogy az ember temperamentuma teljes mértékben a gének által meghatározott, nem érdemes küzdeni az átalakításával. Legyek önmagam, egy igazi Dillinger, de találjuk meg a pozitív dolgokat dédapám viselkedésében, és azokra fókuszáljak.

Köztudott – és az amerikai utam meg is erősített ebben –, hogy John Dillinger kíméletlenül eltaposta azokat, akik az útjába álltak, de erkölcsös és gyermekszerető ember volt, támogatta a gyengéket és az elesetteket. Ha nem hangzana hamisnak két tucat bankrablás, négy rendőrőrs felégetése és a rengeteg halott után, azt mondanám, hogy emberbarát volt, afféle Robin Hood-i módon.

Mentorom tanácsát megfogadva életemet a közösség szolgálatának rendeltem alá, és terveimet tűzzel-vassal végig is viszem, átgázolok az ellenem – és társadalmunk ellen – ágállókon, létrehozva így egy igazságosabb és jobb világot.

Vannak még gyengeségeink, a megoldandó feladatok nagyok, de jó úton járunk. És most elnézést, de abba kell hagynom, kezdődik a kormányülés.