Most akkor komolyan, milyen színű legyen a hajam?
Van ez az eredeti sötétbarna vagy sötétszőke, vagyis kehes, de már unom, s mivel modern korban élünk változtassunk, legyen meg a testmódosítás, ha már plasztikai sebészre nem telik.
A szín:
Először is ki kell találni a színt. De milyet? És akkor jön a körtelefon minden szoknyás ismerősnek, hogy: Te, figyíííi, szerinted milyen legyen?
Ha mérnök lennék, tuti csinálnék oszlopdiagramot, meg százalékos lebontást, hogy ki mit javasolt. Így bölcsészként egzisztencialista vitát kezdek magammal, „Mi a picsáért kérdeztem meg” konklúzióval.
A márka:
Na, jó, de melyik márkájút? Mert ezekben a kurva nagy boltokban minyimum 40 méter festéket árulnak. Az ember lánya már egy rohadt festéket nem tud 1 óra böngészés nélkül venni. Van rövid hatótávolságú, van olcsó, van gazdaságos, van hosszantartó, van fixálós, van kenős, van tubusos, van amit egyedül van amit fodrásszal, és a faszom nem kéne? Ha lenne.
És itt feladom. Elsőre, majd egy hét múlva újra, aztán megint, de végül csak meg van a doboz.
Az kivitelezés:
Felbontom, elolvasom, még egyszer, elolvasom, kirakom, felkészülök: levetkezés, törölköző, telefon kikapcs, mert pont a festék hiányzik még róla, és hajrá. Bátran, mert fasza csaj vagyok egyedül is megy. Nem megy, mert folyik, aminek nem kéne, nem marad a fejem. Már a fülem is színes. Nem baj, színes egyéniség leszek egy ezresért. Na jó, letelik az idő, jön a lemosás, fixálás, mindezt fejjel lefelé a kád szélénél állva.
KÉSZ!
Forma:
Okés, megvan a függöny színe, de elüt a szőnyegétől, azzal mi legyen? Kizárt, hogy odakenjem, mert ez mégiscsak kémia, és emlékeim szerint veszélyes, meg tűzvédelmi kategóriája is van a festékeknek. Marad minden a régiben, de ez bukta.
De így nem jó, valamit kezdeni kell a lobonccal, aztán jön a „Fodrászhoz megyek!” című mondat.
Nos, kedves férfiak/nők/gyerekek/kutyák/macskák, ha ennyi meló után még egyszer senki nem veszi észre, hogy milyen szép lett a hajam, agyoncsapom.
És ez csak egy hajfestés volt, hát akkor mennyi meló egy autóvásárlás.
