A Magyar Történelem neves pillanatai sorozatunk következő epizódjában a rendszerváltoztatgatás (1989-2010) időszakával fogunk foglalkozni.

A rendszerváltoztatgatást húsz évvel ezelőtt még mindenki rendszerváltásnak hívta, aztán valamelyik Magyarul kevéssé tudó idióta kitalálta, hogy a rendszert nem lehet leváltani, csak az alsógatyát, így aztán átnevezték rendszerváltozásnak. A Magyart anyanyelvi szinten beszélők számára feltűnhet, hogy ezek szerint a rendszer maradt, csak egy kicsit változott, így aztán hamarosan további verziók (módszervált(oz)ás, gengszervált(oz)ás, et cettera) kezdtek el terjedni.

Mint már az elnevezés körüli viták is mutatják, a Magyar Történelem egy homályos és tudományos szemszögből is igen nehezen értelmezhető korszakáról van szó, így aztán nem haszontalan alaposabb vizsgálódásaink tárgyává tennünk ezt az időszakot. Különösen fontos ez nekünk, a rendszerváltoztatgatás veszteseinek, az elnyomott kisebbségeknek és rajtunk kívül még a metrószeszkulálisoknak és a nyuggeroknak is, hogy megérthessük végre, miért van az, hogy akárhányat is írunk, mindig rosszabbul élünk, mint négy éve.

Mi is történt tehát a Magyar Történelemben 1989 és 2010 között? Mint tudjuk, a rendszerváltoztatgatás 1989-ben, Nagy Imre újratemetésével kezdődött meg hivatalosan. A mocskos komenisták uralma ellen eddigre már nagyon elege volt a Magyarságnak, ezért az új generácinós politikusok pártokat kezdtek alapítani, hogy leváltsák a rendszert. A legnagyobb rendszerváltó pártok a Fidesz és az MSzP voltak, akik választásokat kezdtek el kiírni, amiken aztán gyakran győztek is. Az első választást még a komenista Antal Imre nyerte, akit el kellett tenni láb alól, második helyen pedig a komenista zsidók nyertek, akiket viszont aztán szerencsére megvett kilóra Gyúrcsány, de azóta minden választáson valamelyik nagy rendszerváltó párt - tehát a Fidesz vagy az MSzP - lett az első. Éppen ezért a rendszerváltoztatgatás első öt évét még nyugodtan a komenizmushoz kell sorolnunk, de mivel már akkor is eltemették Nagy Imrét, ezért lehet néha ezt az első öt évet is a rendszerváltoztatgatás részének tekinteni.

Mint tudjuk, a rendszerváltoztatgatást azért is kötik sokan Nagy Imre újratemetéséhez, mert Orbán Viktor Miniszterelnök Úr ekkor mondta azt a büdös ruszkiknak, hogy takarodjanak haza. Ezért akkor bizony súlyos büntetés járhatott volna, amit Orbán Viktor kockáztatott, de mivel a "Világ Kisztitkárai Egyesüljetek" elvet alkalmazva Orbán titkos cimborája és egyben legnagyobb vetélytársa, Gyúrcsány Ferenc elérte, hogy Moszkvába egy rosszul fordított változatát küldték ki Orbán beszédének, mert így akarta elérni, hogy ne Orbán legyen a rendszerváltás kulcsfigurája. A büdös ruszkik elhitték, hogy Orbán nem váltott rendszert, és így Orbánt szerencsére nem lőtték a Dunába, hanem viszont Gorbacsov nyerte a béke Nóbeldíjat, így aztán a kecske is jóllakott, meg a káposzta is megmaradt. Gyúrcsány pedig már röhögött a markába, mert tudta, hogy már más dolga sincs, mint a trotyi Horn Gyüszit és a habókos Medgyesschit jégre tenni, és máris ő lehet az elmúlt húsz év legnagyobb formátumú politikusa.

Ez így is történt majdnem, de olyan böszme volt, hogy elkezdett reformkodni, holott a Magyar Nép nem szereti a reformokat, hanem akkor már inkább szereti a forradalmat, mert mindenkinek szimpatikásabb persze Petőfi, mint Széchsényi, akinek még a nevét is alig lehet leírni, ráférne egy reformhelyesírás, de mégsem csinált forradalmat egészen 2006-ig, holott tetszhetett volna forradalmat csinálni mondjuk amikor taxisblokádoltak vagy amikor traktorozni jártak az emberek Pestre (ami Magyar Ország fővárosa egyébként). De viszont 2006-ban az emberek mégis forradalmat csináltak, mert a büdös komenisták gumibogyószörppellőtték ki a szemüket, és azért, mert - mint objektív kutatótársunk a mellékelt videón részletekbe menően igazolja - Gyúrcsányelkúrta, és ezért megharagudtak rá. Persze sokan azt gondolják, hogy ez a félrekúrás csak Orbán ármányának volt köszönhető, aki így akart visszavágni Gyúrcsánynak a Nagy Imrés esetért, amire azóta is bosszút szomjazott rá. Így aztán végül Orbán nyert, és ezzel véget ért a hosszú kálvária, ami a rendszerváltoztatgatás körül volt, és végre már oroszra is lefordították, hogy takarodjanak a ruszkik, csakhogy a ruszkik ekkor már régen kitakarodtak, ezért szerencsére már nem sértődtek meg annyira, inkább csak a szlovákoknak nem tetszett, hogy lehet, hogy hozzánk is bevezetik az ejrót, de aztán szerencsére mégsem vezették be. Van nekünk elvégre Forintunk, minek nekünk az ejró!

(Ezt nem akartam elárulni, de mivelhogy én is cigány származású vagyok, persze végig Orbánnak szurkoltam, meg amúgy is okos ember a vesztesnek nem szurkol soha, de egy objektív kutató nem lehet faji alapon elfogult, meg különben se tehet róla Gyúrcsány, hogy egy büdös zsidó {anyád a büdös! a szerk.} , attól még nagyszerűen vezette az országot, és biztosak lehetünk benne, hogy jó hazafiként most is azon töri a fejét, hogy hogyan változtatgathatná meg még jobban a rendszert.)