Amióta világ a világ, létezik építőipar. Lépten-nyomon találkozhatunk a múlt nagyszerűbbnél nagyszerűbb épített emlékeivel. Nézzük például a Gízai piramisokat, a Kínai Nagy Falat, vagy a Kölni Dómot, mind nagy szakértelemről, zseniális mérnöki és építőmesteri teljesítményről tanúskodnak.

Természetesen a mindenkori uralkodó osztályok is szerettek volna az elért sikerek dicsfényében sütkérezni, egymást túllicitálva adták megrendeléseiket a korabeli építőiparnak. Nagyszabású díjátadó ünnepségek keretében, nemzeti színű szalag átvágása, és korabeli mazsorettek felvonulása közepette adták át rendeltetésüknek a megvalósult műremekeket, követendő példát adva a hálás utódoknak. A szakma kiemelkedő népszerűségét jellemzi, hogy az építő jellegű fizikai munkától elzárt nemesség és tudós társadalom tenni vágyó tagjai, tiltakozásul helyzetük tarthatatlan volta miatt, megalakították a céhekhez nem kötődő Szabadkőműves Páholyokat. A független Páholyok megalakulása az eltérő érdekek miatt, számtalan konfliktust idézett elő. A megosztottság hatására, az összeesküvönek nyilvánított szerveződés tagjai pár kevésbé korporatív országban üldöztetésnek voltak kitéve, néhányan bizony életüket is adták a kőműves szakma iránt érzett vonzalmuk miatt.

A múlt helyenként szomorú, de kétségtelenül sok tanulsággal szolgáló boncolgatása helyett azonban, beszéljünk inkább a jelenről:

A közgazdasággal foglalkozó szakemberek szerint, napjainkban is igen fontos szerepe van az építőiparnak. Nota bene, a gazdaság motorjának nevezik, sőt olyan iparágnak tartják, aminek ha felfűtik száguldásra kész mozdonyát jókora állami megrendelésekkel, akkor kihúzza a stagnáló gazdaságokat a bajból.

Hazánkban sincs ez másként. Politikusaink megfogadva a köztiszteletnek örvendő, kikezdhetetlen tekintélyű szakértők tanácsait, hatalmas beruházások megvalósítására mozgósítják országunk dolgozó népét, a zembereket. Látható is, mennyire népszerűek a nagy autópálya, metró, és hídépítések, hiszen anyagi áldozatra is kész vállalkozók sokasága töri magát a tendereken és közbeszerzési pályázatokon, hogy részese lehessen ezeknek a monumentális építkezéseknek. Az érintett falvak, városok túlnyomó részt kitörő örömmel fogadják egy-egy új projekt beindulását. Kizárólag a lakosság útelterelések, káoszt és ricsajt keltő épitkezések iránt táplált rokonszenve miatt, a kitűzött átadási határidőket rendre túllépik, esetenként még az is előfordul, hogy bizonytalan időre elhalasztják azokat. (Zárójelben itt jegyezném meg, hogy a további hangulatjavító intézkedések közé tartozik, a projektszerződésekben vállalt költségek jelentős túllépése, melyet a megrendelő költségvetési szervezet minden esetben vonakodás nélkül kifizet, ezzel is támogatást nyújtva, eme kiemelt iparág áldozatkész művelőinek. -a szerk.)

A népakarat elsöprő nyomásának, és a korszellemnek engedelmeskedve kormányunk nagy erővel kezd az építőipar fejlesztéséhez, megújításához. Mi most nem csak építeni fogunk, de egyenesen a romok újjáépítése a feladatunk. A mindent felölelő munkálatoknak nincs pontos befejezési határideje, de a jólértesültek szerint legalább harminc évre munkát biztosít minden érdekelt kőműves szaktársnak.

Addig is javaslom a következő felirat elhelyezését az ország minden határátkelőjén: 

" AZ ORSZÁGBAN BIZONYTALAN IDEIG ÁTALAKÍTÁSI MUNKÁLATOK FOLYNAK, AZ EBBŐL EREDŐ KÁROKÉRT NEM VÁLLALUNK FELELŐSSÉGET !!!             ÉPÍTÉSVEZETŐSÉG"

a szerző megjegyzése: - a kihelyezendő feliratok elkészítését és karbantartását, szerény honorárium ellenében a következő harminc évben vállalom. -