A vidékiek és a pestiek (a budaiak is idetartoznak, bármennyire is fáj ez nekik) között óriási ellentétek feszülnek, mint ahogy arra rámutatott tanult kollégám, maga is gyakorló vidéki egyébként.

Feszül azonban még ott egy legalja népség, az ingázók. Ők azok, akik vidéken szeretnének élni pesti fizetéssel. Gyökértelen mihasznák, és most az elején tisztázom, hogy minden, mondom minden baj és nyomorúság a Földön nekik köszönhető.

Néha az ingázó letelepszik, ahogy egy zseniális dolgozatban ez olvasható

Vidéki házában az ingázó lenézően tekint a helyiekre, nem keveredik velük, hiszen azok parasztok. Ő városi („phösti”), ő akár színházba is tudna járni mindennap, meg igénye is van rá kulturálisan, csak néha közbejön ez ’s az a házkörül, ezért ritkán jut el oda. Könyvet is olvas rendszeresen, nem úgy, mint a földtúró szomszédok, csak a sok ingázás mellett kevés az ideje, egy éve már gerincén szinte kettéválva hever éjjeliszekrényén egy Coelho.

Pesti munkahelyén meg a kollégáit szapulja, miért nem tesznek már rendet ebben a kutyaszaros városban, minden csupa mocsok, parkolni meg nem lehet, a kurvaanyját a Demszkynek! A levegő belélegezhetetlen, a víz ihatatlan, a négyes metró sose kész, csak a lezárások meg a dugók meg az ideg! Bezzeg vidéken a levegőt harapni lehet, a földek szépen adóznak, a víz pedig olyan tiszta, hogy hinnye! Piacon vásárolt argentin cseresznyét visz kóstolónak, és szerénykedik, hogy a kollégák csak az apraját kapják, ugyanis a nagyobb szemek nem férnek el az autójában.

Mert ez a rohadék autóval jár nap mint nap, hétről hétre, és egyedül! Reggel özönlenek befelé, délután özönlenek kifelé, egy autóban szigorúan egy ember, és csak szórják ránk a mérget meg a gázokat! A benzin miattuk drága, mert a sok ingázáshoz sok benzin kell, és nekik nincs választási lehetőségük, tankolniuk kell. Aki kiszolgáltatott, azt meg lehúzza az állam. A magas benzinárak pedig minden termékbe beépülnek, így minden megdrágul, az emberek egy idő után a drága agglomerációból olcsóbb és távolabbi helyekre kénytelenek költözni, ezáltal megnövelve a benzinfogyasztást, és így tovább drágítva az életet és gyilkolva a Földet.

De bármi bajt megnézünk, az okozója között ott lesz az ingázó. AIDS: Kongóból vitte magával Amerikába egy ingázó, ott pedig Gaetan Dugas légikísérő terjesztette el. A sztyuárdesz az egyik legdurvább szakma, a repülővel ingázókat szolgálja ki, miközben ingázik maga is.

Vagy nézzük a globális felmelegedést: a közhiedelemmel ellentétben nem csak az autók füstje (az ún. kipufogógáz) felelős az üvegházhatásért, de a motor és a kipufogórendszer maga is melegíti a levegőt, tudja ez, aki hozzáért már működő motorhoz. Az autókat meg az ingázók használják ugyebár.

Éhínség: az utazás során az ember megéhezik, ezért csomagolnak régóta útravalót maguknak a vonaton utazók, akik az ingázók egy speciális fajtája. Az ingázás miatt túlfogyasztják magukat, többet esznek, mint amennyit kellene, emiatt máshol kevesebb marad, kialakul az éhínség.

A háborúk, a pestis, a földrengés és a szökőár okai szintén az ingázók, de ennek bizonyítására kevés a rendelkezésemre álló hely és idő. Hogy kollégámat, Pierre de Fermat francia matematikust idézzem: „…igazán csodálatos bizonyítást találtam erre a tételre. A margó azonban túlságosan keskeny, semhogy ideírhatnám”.

Mára ennyi, mert mennem kell, a Központi Kutatólaborunk bezár, és még a füvet is le kell nyírnom otthon.