Múltkoriban meg három napig kerülgették
a kocsivezetők azt az elütött menyétet ott a
bélakirálynál. Aztán eltűnt.
Valaki hazavihette.
Vagy eladta a nagybanin.
(négyzet báró: a menyét – Budapest, 2010)
Még mielőtt nekilátok, azt azért tisztázom, hogy nem értek egyet semmivel úgy általában, valamint, hogy szűz mária mentse lelketeket a pokol lángjaitól amiért minden szart kidobtok. Ez most nem lesz valami tudományos, ellenben tanulságos se.
Eszembe is jutott, belgiumban meg volt egy barátom, egy nyúl, akit nyár elején, de mindenesetre még július előtt gázolt halálra valaki valamivel. Nem voltunk országos cimborák, nem jártunk se meccsre, se kocsmázni, gondolom neki problémát jelentett, hogy egy dimenziót elvesztett nem sokkal azelőtt. Ellenben minden reggel, két hónapon keresztül várt rám a járda közepén a sarkon. Akkor úgy tűnt, mintha Andersen küldte volna külön nekem, olyan volt, mint egy kis gyufaáruslány, vagy ilyesmi. Délután is ott várt, az se kizárt, hogy nem nagyon mászkált, bár erről sose beszélt. Búcsúzóul még fénykép is készült, de már nincs meg. Azt hittem még utoljára elkísér a vonathoz, de fáradt volt, maradt a helyén.
Aztán meg az a helyzet, hogy azt mondja a hatvanegyes megállójában, hogy ‘ménem a kukába nyomod el te paraszt’, de arra meg nem gondol a kedves úr, hogy ha a kukába nyomom el, akkor is összetakarítják azt a nyomorult járdaszegélyt. Hát azt hiszi, hogy berlinben is magától villog csillog minden. Hát nem. Nem az erdőben élünk, legalábbis többnyire nem, erdőben meg nincs kuka, csak baglyok meg vaddisznók. Amúgy se vagyok paraszt, még a fűnyírástól is vízhólyagos lesz a kezem, a kocsi meg szervós, szóval gyenge is vagyok.
És hamár erdő, akkor a görögök meg minden balesetben elhúnyt autókázónak katedrálist emelnek az út szélén, konkrétan ott ahol. Legyen az erdő, mező vagy előváros. De aztán amikor a következő autóversenyző pont ott húny el, tovább írtva az erdőt, mezőt, elővárost és kidönti az aktuális katedrálist, azt nem renoválják, bővítik funkcióját, hanem helyére emelnek egy fényesebbet. A feleslegessé vált romot pedig hátrahagyják, mert hiszen kinek kell az a szar. Jó esetben egy nyúlcsalád kötözik oda, rossz esetben egy menyétcsalád.
Amúgy visszagondolva a nyúl nem volt egészen 2d, hiszen bal fülecskéje rendszerint égnek meredve figyelte a szomszédos fehérje feldolgozóból kiszűrődő zajokat. Ráadásul belgiumban eső után – azaz minden nap többször is – a járda valósággal hemzsegett az egyszer már használt esernyőktől. Csak úgy. Összedobálva.
Szóval az egész csak arról jutott eszembe, hogy ott volt az a menyét meg most lomtalanítás is van, arról meg majd máskor írok, hogy miket hoztam egy svejci szeméttelepről még ‘kilencszázkilencvenegyben.
(egy kerékpárt)
Az utolsó 100 komment: