Mai kisdolgozatomban a józan paraszti észről szeretnék néhány gondolatot megosztani a nyálas olvasóval. Furcsán hangozhat elsőre, de az, hogy, most nem egy paradoxonról beszélünk az nem másnak, mint éj anyánknak köszönhető. Ugyanis, ha elemezzük a szókapcsolatot, miszerint:
Mit állítok? JÓZAN
Mi józan? ÉSZ
Milyen ész? PARASZTI
Nem megmondtam?
A józan és a paraszt szavak egy szintagmában való szerepeltetése csakis az éjszakára, a nyugalomra utalhatnak. Ha eddig nem lenne érthető a gondolatmenet, akkor lássuk mindezt kissé egyszerűbben.
A paraszt, avagy földműves hajnalban, valamikor három és négy óra között kel, mert nyilván szeret korán lefeküdni. Nade. Kikel az ágyból és tölt magának egy pohárkával. Hopp. Innentől körülbelül óránként ismétlődik a pohárka, tehát józanságról egyáltalán nem beszélhetünk. Hogy lehet akkor mégis józan paraszti ésszel gondolkodni. Teljesen egyértelmű, hogy magunkat egy éjszaka alvó paraszt helyébe kell képzelnünk, hogy képesek legyünk bonyolultnak tűnő, de valójában nagyon egyszerű kérdésekre a lehető legegyszerűbb és leglogikusabb válaszokkal – amire, ha nem így gondolunk, sose leszünk képesek – felelni.
Vegyünk egy példát.
Miért futnak gyorsabban a fekete atléták fehér vagy sárga társaiknál?
Léteznek magyarázatok természetesen, amikbe most nem mennék bele, mert egy részük egyszerű rasszizmus, míg vannak olyan válaszok, melyek a genetikai szintjén keresik a megfelelő választ, és ahhoz meg nem értek.
Marad tehát a józan paraszti ész. S ha most magamat egy alvó parasztnak képzelem, csak egy másodpercre is, hirtelen megvilágosodok. Köztudomású, hogy a sötét szín lényegesen több fotont nyel el, mint a világos. Tehát, ha a Usain Bolt (ejtsd: juhszén bolt) fut, szalad és a fotonok nem pattognak le róla, akkor kisebb ellenállással kell megküzdenie, mint például Kovács Dusánnak, pedig ő is milyen jó futó.
Ezek után ugye nehéz megszólalni. Ajánlom mindenkinek, hogy ha valamilyen hasonló problémán töri a fejit, hagyatkozzon csak az alvó parasztokra, mert ettől csak jó lesz.
