írta Tamkó Sirató Károly*
Hány cifra úridámától hallottam
csöpülni kényes hangon
misztikus ranszban
Korunkat és a Technikát!
És dicsérni a dicső múltat
a lovagkort
a romantikus delizsánszt!
Ezekre méltatlanul süt a villany!!!
Ó Technika!
Légy tudatos te is egyszer!....
Add vissza múlton ámuló szemüknek
az olajmécsek pisla boldogságát!
Összkomfort - bénulj meg köröttük!
Autó - ne indulj el velük!
Telefon - némulj meg kezükben!
És a vécé! Vécé!
-dobd le őket magadról!
Vesd vissza finnyás testüket
a házfalak mögé dűlő kerítések tövébe
s a mezők lompos fűszálaira!
*igen, ő az eckipecki, a Tengereczky bácsi, akinek az orvosok már rendelték a kerekes bádogasztalt, ámde ő a jóga és a nyakonfelüli, koponyaboltalattiak segítségével túlélte, sőt... Igazából kedves költőm, Berda József Óda a budihoz című versének egyik rögtönzését szeretném, de az elszállt a vacsorasztal fölött, a röhögő hallgatóság lehelletén