Így karácsony környékén, mikor az emberek több időt töltenek el önnön reprodukciós termékeikkel (már akinek van), folyton felmerülő igény a termék részéről a mesehallgatás.

A mese ősi találmány, tudatmódosító szerepe régről ismert. Egyes pszichológiai (az mi?) irányzatok a napi illetve különleges élmények feldolgozási terepének tekintik. Aki túl sok mesét olvas - nem tudja érzékelni a realitást, menthetetlenül elkorcsosul az agya.

A világon fellelhető agymosó mesék eklatáns példái a vallások, melyek bővebb elemzését meghagyom szörcsinek.

A mesék általános jellemzője, hogy vannak benne olyan kitalált lények, mint sárkány (alias dragi), meg mint én (alias tündér). Lehet benne jókat félni, meg a sztereotíp szöveg is ott figyel, hogy a jó elnyeri jutalmát (ez persze nem igaz!). Az igazi mesék felnőttkorban is hatnak jó kis szaftos horrorrá avanzsálva. Figyeljük csak meg például Stephen King alkotásait, és ne feledjük a Mátrix-ot, ahol a fent említett agyi korcsosulás tetten érhető.

A gyermekkori mesék félrefejlesztett verziói a kamaszkorban gyakran játszott RPG-k, amit az üzleti élet is meglovagol, jófajta pénzköltő droidokká satnyítva a jövő leendő felnőttjeit.

Manapság a legjobb mesék azok, amelyek a pénztárcánkra utaznak. Ilyenek lehetnek a válság végetéréséről szóló híradások, vagy a magyarországi euro közeli bevezetéséről szóló hagymázas okfejtések.

Szóval feleim, legyetek résen: a mese mindenütt ott van és rátok vadászik!