Gyermekkorunk Donald-rágója még különleges élmény volt. Szagolgattuk a képregényes belső csomagolást, amin akár még évek múltán is érződött a jellegzetes édeskés illat. Kibontásnál, ha egy kicsit előtte megnyomódott a nadrágzsebben műanyag szipka mellett*, beleragadt egy-egy kis papírcafat, amit egy darabig a körmünkkel próbáltunk kipiszkálni, de aztán egyszerűen inkább rágás közben kiköpködtük a nyálas elázott kis papírgalacsinokat.

Az elmúlt 1-2 évtized során a rágó sokaknál az önkifejezés egyik eszközévé vált. Ők úgy gondolják, hogy a rágógumi nyitott szájjal, nagy, látványos nyelvmozdulatok kíséretében történő unott csócsálása, a világ felé érzett mélységes megvetésük kimutatásának egyik leghatásosabb módja. Ők, akik vélt anyagi/társadalmi felsőbbrendűségüket ily módon hirdetik, nem elég, hogy szellemi és lelki kicsinységüket bizonyítják - valamint azt, hogy valószínűleg kicsi a farkuk-, de egyben társadalmunk kulturális hanyatlásának indikátorai is.

Az öncélú rágógumizás beférkőzött mindenhová. A banki ügyintéző büntetlenül nyammoghat, míg velünk kommunikál, és a televízióban láthatjuk, amint "celebjeink" (akik külön posztot érdemelnének) rágóval a szájukban, és félhomályos stúdiókban is napszemüvegben adnak interjút.

Ne felejtsük el megemlíteni annak a helyzetnek a romantikáját, amikor csókolózás előtt az egyik fél így állítja meg szerelmesen közeledő partnerét: várj, még kiköpöm a rágóm!

Egyébként a rágógumi megfelelő használat mellett hasznos is lehet, egy hagymás rostélyos után kifejezetten ajánlott ha fogmosásra nincs lehetőségünk, és még meg akarunk közelíteni aznap másokat másfél méteres körön belül.
Valamint, akinek rendszeres és alapos szájhigiéne mellett is tarthatatlanul ótvar büdös a szája, az csak rágózzon nyugodtan, mert azzal adja meg a tiszteletet embertársainak.

*főleg trafikokban volt kapható, kétféle színű műanyagból összeállított eszköz, mentolos levegőt lehetett a segítségével szippantani - (az értelmét nem tudom megmagyarázni, de biztos volt neki)