A diktatúra fogalma a fellelhető vonatkozó irodalmakban hibás. A diktatúra mint olyan az akarat érvényesítéséről és nem a hatályos törvényekkel való szembenállásról vagy azok figyelmen kívül hagyásáról szól.

A diktatúra alapja nem a központi személy, hanem a tömegakarat. A diktátor a tömegakaratot koncentrálja és fejleszti tovább és vetíti ki azt újra a tömegre. Magyarán szólva nem lehet ott diktatúrát csinálni, ahol arra nincs tömeges igény és befogadókészség.

A diktatúra esetében a tömegakarat a hierarchikus társadalmi berendezkedés felé tereli az adott országot, mely akaratot előbb-utóbb egy önjelölt felemel, magához vesz és formál. Fontos megjegyezni a diktatúra kialakulásának ezen, evolúciós jellegét, lassú de biztos és visszacsatoláson alapuló természetét. Az igazi, mély diktatúrákat lassan, de biztosan alakítja ki a diktátor, úgy hogy közben folyamatosan iterál a néppel.

Fontos a diktatúra kialakulásának dinamikája: egy pont után, mikor már a diktátor nem a tömegakarat után kullog, hanem a tömegakarat megy a diktátor után, akkor beszélünk személyi diktatúráról, előtte a többség diktatúrája valósul meg. Az átmenet szinte észrevehetetlen, de mikor megtörténik, a rendszer további elemei szinte maguktól épülnek ki.

A diktatúra legfontosabb eszköze a tömeg manipulációja. A diktatúrának három alappillére van: az első az ideológia, a második az ellenségkép, a harmadik a megosztás.

Ideológia: ennek egy könnyen megérthető és nagy tömegek által is emészthető eszmerendszernek kell lennie, egy életfelfogásnak, világszemléletnek vagy teremtéselméletnek. Az ideológia alapja lehet például a kommunizmus, a kereszténység, az örök jég elmélete vagy az öngondoskodás és mástól nem függés ideológiája. Fontos, hogy a tömeg az ideológiát gyorsan magáévá tegye és minél jobban azonosuljon azzal. A diktátor az ideológia megismertetője, részletes bemutatója és védelmezője.

Ellenségkép: Az embereket folyamatosan ellenségképpel kell ellátni. Az ellenség az elfogadott ideológiára veszélyt jelentsen. Az ellenség lehet külső, idegen természetű, de persze folyamatosan fenn kell tartani a belső veszélyeztetettség érzését is, akár hisztérizálás útján is. Ha az egyik ellenségkép elgyengül vagy a diktatúra miatt annak szereplői elfogynak, akkor mielőbb találni kell egy másik ellenséget. Biztos, ami biztos, érdemes egyszerre több ellenséget is definiálni. Az ellenség a MI és TI alapvető emberi viszonyulás érzését szolgálja. A diktátor az ellenséggel szembeni védőerőként jelenik meg a képben, aki mind a tömeget, mind az ideológiát képes megvédeni.

Megosztás: Találni kell egy vagy több olyan tengelyt, ami mentén a tömeg megoszlik. A túl egységes diktatúra túlzottan nyílvánvaló és hamar a diktátor ellen fordulhat. Ellenben ha a tömegen belül folyamatosan megosztó pontokat talál a diktátor, akkor a tömeg nem a diktátor ellen fog fordulni, hanem a nép egymás ellen fog ellenségesen viseltetni. Kialakulhat az a helyzet, amikor az emberek egymást hevesen gyűlölik, viszont mindenki egyetért az ELNÖK személyében és szereti őt. Érdemes egy vagy több kisebbség ellen fordítani a tömeget, amely így biztonságban érzi majd magát és bátran el tudja tiporni a kisebbséget. Fontos, hogy a kisebbségeket is egymás ellen fordítsa a diktátor, így garantálva azok egyet nem értését és lassú mozsolódását, ideológianélküliségét. Megosztani mindenkit lehet, csak az érdekellentéteket kell megtalálni és kihegyezni. Fontos például a diktátort kölülvevő első és második kör folyamatos megosztása is, így garantált hogy azok erőiket egymás ellen és nem a diktátor ellen fogják fordítani.

Az ideológia, ellenségkép és megosztás hármasa egymásba folyik és egymást erősíti, végsősoron a diktátor javát szolgálja. Megfelelő adagokban elhatalmasítva és az adott elemeket jó arányban használva a diktátor egyeduralma hosszú évekre garantált.

Egy dolgot nem tudnak a diktátorok uralni, az pedig az a fránya idő.