Jóléti társadalmak rákfenéje és egyben színeváltó lakmusza a különféle táplálkozási zavarok térhódítása, sőt divatja. Ezen psychés problémák ezerféle alakot ölthetnek; vannak, akik kényszeres fogyasztói bizonyos dolgoknak (testnedvek, anyagcsere-produktumok, papírzsepkendő, növényi eredetű bomlástermékek - AKA hummusz, különféle tisztítószerek, egyéb, emészthetetlen, nevén nem nevezhető ill. lajstromba nem vehető dolgok) míg másoknál zsigeri irtózás alakul ki valamely összetevőkkel kapcsolatban.
  Az egészséges életösztön, a helyes, a természet ajándékait megbecsülő neveltetés és a honi húsipar sorsát szem előtt tartó lokálpatriotizmus utat mutat, amennyiben netán elbizonytalanodnánk a földmutyi sikerein felbuzduló, mostanában új erőre kapó növénytermesztő-lobby áskálódásának folyományaként.
   Mindannyian jól ismerjük a kizárólag növényi alapú táplálkozás mellett kopját törő apostolok szólamait és felvilágosult, tudatos fogyasztókként látjuk azt is, hogy hol bicsaklik meg az egész propaganda.
   Az "ökológiai lábnyom"-ról handabandázó, kapát sosem markolt, belvárosi, állatvédő értelmiség cölibátusra, a reprodukciós joguktól való megfosztásra kárhoztatná érző lények milliárdjait, csak hogy légbőlkapott, hóbortos fantazmagóriájuk végül diadalmaskodjon. Nem telik bele pár emberöltő és lábasjószággal, baromfival csak állatkertek kovácsoltvas rácsai mögött találkozhatunk majd; egy zamatos borjúkotlett elkészítése miatt pedig hamarost ugyanúgy a vádlottak padján találhatjuk magunkat, mint manapság az elefántcsont-kufárok.
   Közismert tény, hogy az állati fehérje- és zsírforrásban szegény - horribile dictu - mentes táplálkozás az axonok mielin-hüvelyének atrophiájához vezet. Ez a káros jelenség depresszív folyamatokat indukál, az egyén mindinkább cinikussá, önsorsrontóvá válik, fokozódik a stressznek való kitettsége, végeredményben egy anarchista, békétlen, elmagányosodó társadalom kialakulásához vezet, ahonnan már csak egy lépés az Armageddon. (vö: a szomszéd paraja mindig zöldebb)
   Lássuk be, hogy az Emberiség Jövője minden kétséget kizáróan azon múlik, hogy falatozunk-e így délidőben egy kívül pörkösre pirított, de belül még véres és testmeleg koncból, egy bárgyún bőgicsélő, hosszúszempillájú boci gerince mellől kimetélt izomköteg férfiökölnyi darabkájából. Én megteszem, ami tőlem telik.