Gondolom jónéhányan olvasták az Index új üdvöskéjét, a garantáltan megosztó, ámde nyílvánvalóan a középszerűen ötlettelen szinten mozgó Örülünk Vincent blog minapi kibaszott kurva nyifegő cikkét, amelyben már sokadszorra kell a mai, nehéz időkben olvasni, hogy ez az ország reménytelen, ezt az országot el kell hagyni.

Országunk a kelet-európai káosz megtestesítője. A káosz olyan rendszer, amelyben rendezettség nem ismerhető fel, ennek ellenére annak rendezetlensége leírható. Ugyan, nézzük már meg a tőlünk értelmi és tájékozottsági szintekben végletekig elsilányodott, eltespedt kibaszottt hollandokat, németeket, vagy dánokat, svédeket, finneket, franciákat!

Ők rendezett életet élnek, van autójuk, kiszámítható fizetésük, meleg lakásuk és száraz alvóhelyük. Szinte tobzódnak a kibaszott kálvinista kirakat életükben, ahol inkább esznek vajaskenyeret ebédre, de legyen autójuk és főleg szépen berendezett kirakat-lakásuk, ahol unottan nézik a tévét és láthatóan üres szívvel és fejjel várják az öregséget és a halált. AZ életük egy szar, egy semmi, egy előre kidolgozott nájlon, egy skatulya, mindenben kiszámítható, unalmas részlettel. Az átlag, rendszerben élő nyugat-európai 18-20 életpálya között választhat, leginkább anyagi helyzetétől függően. Élete a fogyasztási eszközök ilyen-olyan szintű birtoklásáról szól; vagy csak álmodozik autóról és lakásról, vagy kölcsönökkel eléri, hogy negyven évre -vagy legújabban generációkra- eladósodjon, és munkahelyén fejleszegve öregedjen meg elkényelmesedett és elcsökevényesedett, ötlettelen életében, vagy nagytőkésként, politikusként éli életét drága autóban és drága házakban pöffeszkedve, szarrá keresve magát.

Bezzeg itthon mindent lehet! A politikusok következmények nélkül licitálhatnak és ígérgethetnek, majd jól belehazudnak a nép szemébe, amit a nép már csak rezignáltan és röhögve kezel. Nincs elsápadás, meg felháborodás, ha egy politikusról kiderül, hogy adócsaló, jól megbeszéljük a kocsmában, aztán annyi. A káosz országában a baloldaliak gyakorlatilag szélsőségesen liberálisak, míg a jobboldalon ücsörgők szocialisták, akik keresztény elvekre váltottak az idők során a liberális rendszerből, a szélsőjobbon pedig konzervatívok ülnek. Nálunk buzeránsok vonaglanak évezredes hőseink előtt, ahol nem sokkal később ugyanazok a szobrok karlengetős tömegeket szemlélnek, nyugodtan fogadva a változást. Pár órával később ős, dobolós szittya-magyarok váltják őket fel, majd arra jön pár kerékpáros, aki őrjöngve lóbálja drótszamárját. 

Itt, a Káosz országában sehol nem látott arányban találunk irodalmár és filozófus recepcióst, a szürkeállomány pezseg és tombol. Az orvosok lassan fizetnek a betegellátásért. A tőzsdén soha nem látott alacsony volumenekben nem-kereskednek, a parkolóőrök és a rendőrök korruptak. Nálunk a nyugdíj nemhogy stabil és kiszámítható, hanem kb. tíz évenként a politikusok játéka, ami mára már egyértelmű, hogy csak fogalom lesz 2020-ra. A minisztereink kiválasztásakor a fő érv az, hogy ne értsen a szakterületéhez, a szabad sajtóban pedig szempont az, hogy ki hogy nem írja meg az igazat. A rendszer rendszertelensége évszázados hagyomány. Nálunk már-már megszokott látvány egy elfüstölgő metrószerelvény, légkondi nélkül negyven fokon furikázó busz, vállaltan fosszagtól bűzölgő büszkeség-kombínó, és vidám, eltés fűszagtól telt negyvenhetes villamos.

Természetesen az egész rendszer összképe egy színes, átláthatatlan katyvaszt alkot, amelyben az egyetlen állandó a változás maga. Itt nincsenek kiszámítható életpályák: minden ad hoc. Itt nem lehet előre tervezni, mert minek. Amelyik miniszterelnök eddig előre tervezett, az nyílvánvalóan belebukott a nagy terveibe, közröhej tárgya lett. Úgy Feri, mint Viktor, úgy Kádár, mint Lázár, ti mind-mind röhejesek vagytok!

Ki ne ülne élvezettel az esti híradó hazugsághulláma elé és ki ne lenne lenyűgözve pl. egy egészségügyi minisztertől, akinek legfontosabb teendője, hogy páncélszekrénye legyen mindenkinek? Akinek az ellenminisztere mostanra eljutott ahhoz a nagyszerű ötlethez, hogy aki dagi, az ne kapjon minőségi inzulint? Mekkora nagy poén már, hogy a mi Viktorunk látványosan beleszarik annak a hülye maoista EU diktátornak a szájába, és milyen kúl már a mi forgó szemű Matolcsynk, amint Gyurcsányt, a csomagkreálót hatszorosan túlszárnyalja új meg új nem-ortodox terveivel?! A frászt hozza a nagy geci bankokra meg a telkókra, szarrá szopat szinte minden multit!

Ekkora poénokat nem nyom le minden európai kormány: azok a lapos uncsi gennyládák ott Brüsszelben lélegzetvisszafojtva néznek, kigúvad a szemük, de nem értik a mókát.

Nálunk még van lélek, van szív. Nálunk van változatosság és változás. Igaz, pazarló a változás, mert lassan kihalunk, node a móka baszott jó, valljuk be. És gyáva hernyó az, aki ebből a szívvel-lélekkel, káposztás cvekedlivel és töltött káposztával, halászlével és marhapörkölttel telt medencéből csak úgy elmenne! A káosz és a változás hajlékonnyá tett minket! Itt gyorsan váltanak az emberek. Gyorsan tanulnak és gyorsan levonják a konzekvenciát.

Nagyon valószínű, hogy a kurva EU be fog seggelni a görögök, spanyolok, stb miatt. Válság lesz, de nagy és hosszú. Amíg a nyugat-európai országokban a szegénység együtt fog járni a lázadással és a polgárháborúval, mi a káosz országa csak elhajlunk, mint a nádszál. Mi még tudunk zsíroskenyéren élni, akár évekig is. Mi még tudjuk hogy kell száz féle ételt főzni lisztből, tojásból, zsírból és némi zöldségből. Mi túl fogjuk élni. Mi ha kell, húsz-harmincan is el fogunk éldegélni egy panelban és újra jókat snapszerozunk, minden különösebb lelki törés nélkül, és ha a jobbik nyer, simán masírozunk nekik és ünneplünk nagy magyar ünnepeinket.

Nem állít meg minket senki és semmi. A káosz olyan, mint a jól felásott termőföld: minél több szart keversz bele, annál ízesebb dinnye terem rajta. Nem hiába vannak nekünk Nobel díjasaink, nem hiába vágynak a diaszpóra magyarok haza akár évtizedek múlva!

Magyarország jó hely, szerethető és vicces hely, tele szívvel és lélekkel. És ez a lényeg, meg a krumplilángos!