A húsvét a keresztény világ egyik legnagyobb ünnepe, rögtön a Szentkarácsony és Március 15. után. Különös karrier ez, ha belegondolunk abba, hogy az ünnep a kereszténységhez csöppet sem kötődő Húsvét-szigetről származik.

Polinézia egyik elszigetelt szigete a Húsvét-sziget, 1100 körül fedezték fel a Fidzsi szigetekről kelet felé hajózó lapiták. Letelepedtek, létrehozták a saját kultúrájukat, elkezdték kifaragni a híres kőszobraikat, egyszóval élték a saját életüket.

A szigetet a holland Jacob Roggeveen fedezte fel az európaiak számára 1722-ben, miközben Ausztráliát kereste. Kikötött és maradt is jó sokáig, mert elege volt az óceánból, ugyanis a Húsvét-sziget több ezer kilométerre fekszik minden egyéb szárazföldtől. Megismerte és megszerette a rapanui őslakosokat, és megtetszett neki a sok moai, a hatalmas kőszobrok.

Amikor először meglátta távolról a moaikat, azt hitte, hogy hatalmas nyulakat lát a földön ülni. Az egymás mellett sorakozó kőszobrok körül a szigetre jellemző vörös kőtömbök hevertek, amiket Roggeveen óriástojásoknak nézett. Ezt írta a hajónaplóba:

Óriásnyulak óriástojásokkal, micsoda rejtélye ez eme földnek! Csak távolról láttam őket, a bennszülöttek nem engedték, hogy közel menjünk hozzájuk, de így is lenyűgöztek mindenkit. Színes nyulak, piros tojások, szent tárgyaik lehetnek ezek, a vallásuk alapjai. 

Amikor Roggeveen egy évvel később hazatért Hollandiába, a Húsvét-szigetekről szóló beszámolója aratta a legnagyobb sikert. Nemcsak a nemesek, de a köznép is felkapta a történetet, és a felfedezést következő évfordulón nyulakat és tojásokat adtak egymásnak, felidézve a Húsvét-sziget fantasztikus történetét. A kedves emlékezés továbbterjedt Európa többi országában is, és pár évtized alatt kialakult a húsvét szép ünnepe, a tisztelgés az ismeretlen Húsvét-szigeti óriásszobrok előtt.

Emlékezzünk mi is a Húsvét-szigetre és a rapanuik csodás moaikjaira, amikor hétfő reggel locsolni megyünk!