Azt mondják, hogy két dolog biztos, az adó és a halál. Azért ezt így nem fogadnám el. Ha jobban körülnézek, még akár a tudósaink között is akad néhány offshore lovag, aki bizony nem adózik. Tagjaink többsége - ide nem értve szánalmast - élő személynek mondható, ezért még a halál esetében is lehet ellenbizonyítás. Még van hétmilliárd élő ember a földön, nem biztos, hogy mindegyik meg fog halni. Hiszem, ha látom.
Egyébként nem nagyon értem ezt a hájpot a halottak napja miatt. Gondoljunk bele, akikről szól ez az egész már nem is élnek! Hogyan örüljenek így a sok virágnak, meg a sírjukra csorgó gyertyaviasznak. Igazából a gyerekek ünnepének tartom én, ilyenkor bátran bóklászhatnak a temetőben és szabadon meggyújthatnak szinte bármit. Személyes kedvencem az volt, mikor a temető közepén lévő feszülethez tettünk mécsest. Ilyenkor gyakorlatilag már a föld is lángolt a sok széjjelfolyó sztearin miatt. Egészen biztosan ez lehet az egyik oka a mai napig kontrollálhatatlan piromániám kialakulásának. Szóval addig-addig gyújtogattunk, míg az űrhajós sapkám hosszú száron lógó bojtja meg nem gyulladt. De ne aggódjatok semmi komoly nem történt, nem lett puncifülem, mint Niki Laudának. Mondjuk légitársaságom sem. Persze azóta is szívesen olvasztok gyertyát a markomba, amelyet rágószerűen rágok, míg meleg. Pont úgy, ahogy egy érett búzakalász szétmorzsolásakor az ocsú kifújása után maradt búzaszemekkel is teszek. A leggusztustalanabb halottak napja reklámarc pedig a gyufaárus kislány.
Innen kívánok boldog halottak napját minden érintettnek!