Éljen és woáóó az amerikai és magyar nyelv megbonthatatlan testvéri barátsága.
Előre a magyar nyelv és helyesejtése elamerikaiulásáért!
Éljen korszakunk vazzető* eszméje a southparkiánus mindenfikaista nyelvigecóság!
Az amerikai néppel a tűzön & vízen át!
Mint arra előző nemkevésbé tudományos dolgozatomban utaltam
Amerikában a szabadság fogalma szinte ismeretlen.
Legalábbis a mi mély zsírmagyar szabadságjogainkhoz képest.
Míg a magyar dolgozó teljesen hivatalosan is lehet szabadságon akár a magyar aktívév 9 hónapjában is(június közepétől szeptember közepéig még a fű se nő, valamint bónuszként dec15 és jan15 között is csak azok kénytelenek melózni, akik nem tudtak kiseggelni maguknak legalább egy károlyróbertes diplomát) addig az amerikai dolgozótömegek évente max 4-7 nap szabadságot vehetnek ki, ha nagyon muszáj, halál, születés, temetés vagy iskolai lövöldözés alkalmából .
Ha az ember Perisz, Picsörbördzsi. Zarics vagy Ájsztembl utcáit járja és azt tapasztalja, hogy csupa jókislánynak meg jókisfiúnak öltözött, jóllakott óvodás alkatú és képű túrista özönlik a látványosságok iránt, akkor azokban a derék amerikai nép tartós, több, mint kéthetes szabadságra érdemesült, azaz nyugdíjas korú rétegét figyelheti meg.
A magyar nép nagy tanítói már többször is rámutattak a magyar nép dologtalanságára. Nem csak a sört és virslit , a BKV-jegyeket és bérleteket meg az egészségügyet akarná ingyen a zsírmagyar, de a válságtól sújtott munkáltatója még adjon is neki vagy 20-30 nap fizetett szabadságot. Az amerikai nép kismamái nem GYED-ből meg GYES-ből akarnak megélni, hanem a szülés után azonnal, a gyerekágyból kikélve rögtön és felelősségtudattal jelentkeznek munkahelyükön, a kisbabájukat a háztartástechnikai alkalmazottra bízva(vagy valamelyik bokszosképű mexy családtagjára) . Amidőn aztán a mama legközelebb valami trükkel hosszabb, pl 3 napos szabadságot tud kivenni és maga veszi kezébe gyermeke táplálását, az így szól: Fak el híhó yoo szlutti mama i la bokka, eszte sit lo alimentas!? Erre persze a mama a háztartástechnikushoz fordul, aki a konyhamalac etetéséből csak úgy féllváll löki, elnézést a hibás spendzsöl-ből való irodalmimagyar fordításomért: Aszongya misszi, hogy a kahítója, amivel tömné, una mierda!
Sokat kell tehát felfejlődnie Amerikához a magyar dolgozók szabadság-jogainak vagy a magyar kismamák hozzáállásának is a görögös tunya ingyenakarásból. Magyar (=kanadai) anyák! - akik személyesboldogulásuk és A Vállalat érdeke fölé emelnék az alantas ösztöni vágyaikat az államipénzen való babázásra.
végmottó: >>...mennyire esendő és mégis milyen élhető ország ez!<< /Bombera Krisztina Nú Oak országból/
Legközelebb pedig arról mesélek nektek, hogyan küzdenek az amerikai dolgozótömegek a kínai nép szabadnapjainak a jogáért. Ugyanis míg a fejlett amerikai népnek a heti két állandó szabadnapja sokszor torkollik hosszúhétvégékbe, az elnyomott kínaidolgozó havonta 2-3 szabadnappal kénytelen beérni. Mégazután pedig majd az Amerikai Szakszervezetek (AFL-CIO) mutatják majd meg nektek jól az amerikai visszapillantótükör figyelmeztetőfeliratába vezető arany középutat.
"Emlékezzé meg a hóttakrúl és dógozzá' pokolian!"[déli akcentusban]tegyem hozzá: Mother Jones A fejlett Amerikai Szakszervezeti Mozgalom Edizonja volt
