A férfiak és a nők olyan emberszabódásúak (Hominoidea), akik bizonyosfajta különbségeik révén különleges (spéciális) relációban állnak egymással. Ezen különbségek involuválják azt, hogy a férfiakat emberszámba vesszük, míg a nők legfeljebb a szájukba veszik az emberét, ha nem áll rendelkezésünkre a nőnemű egyednél megfelelőbb pártner dóminanciánk kifejezésére.
E különbségek javarészt az úgynevezett nemi jellegekben nyilvánulnak meg, amelyekből megkülönböztetünk elsődlegeseket és másodlagosakat.
Az elsődleges nemi jelleg határozza meg azt, hogy az egyed az emberi nembe tartozik-e, vagy nem. Az ember (Homo sapiens sapiens) - hasonlóan számos más főemlőshöz - ugyanis négy végtagja mellett egy, alapvetően az egyensúlyozásra szakosodott szervvel, úgynevezett farokkal (cauda) rendelkezik. A Homo sapiens sapiens esetében a farok - szemben a caudával rendelkező más Hominoideákok megfelelő szervének szerepével - már nem a fizikai, hanem a lelki egyensúly fenntartását szolgálja. Ilyen vagy ehhez hasonló szervvel a nőnemű egyedek nem büszkélkedhetnek - nem véletlen, hogy eredendően híján vannak a lelki egyensúlynak.
Nevezetesen az úgynevezett hímtaggá (pénis) nemesedett egykori cauda - melynek elébbvalóságát testünkhöz képest elfoglalt helyzete is jól mutatja - teszi lehetővé az ember számára, hogy eredendő rendeltetésének megfelelően a mások feletti dóminánciáját anális közösülések lebonyolítása révén érvényre juttassa. A pénissel rendelkező, dómináns Homo sapiens sapiens - kezdeti elhajlásain és életre való felkészülésén túl, amikor megengedett a háziállatokon és nőkön való kísérletezés a megfelelő gyakorlat elérése érdekében - kirázólag homoszeszkulális közösülésekre kapható, s így szeszkulális aktivitása a dóminánciájának megfelelő arányban dómináns vagy szubdómináns dominanciát mutató statisztikai görbét ír le. Eme görbe íve ideális esetben phallikus szimbólumot mintázva meredeken felfelé áll, ezenképpen biztosítva a már említett lelki egyensúlyt a dómináns egyed számára. Eme állapot eléréséhez és fenntartásához persze egyre fokozódó szeszkulális aktivitás igényeltetik. Ez az oka annak, hogy a dómináns hím útját rojtosra baszott végbelek övezik.
A másodlagos nemi jellegek közül a fizikai sajátosságok különleges (spéciális) szpicés mellékhatásait kell kiemelnünk. Azon példányok esetében például, amelyek nem rendelkeznek pénissel, avagy pénisük csupán fizikai egyensúlyozás (közkeletű nevén: faszlóbálás) funcióját képes betölteni, ott hiányról, jobban mondva defektusról beszélünk. Eme defektus és az ebből fakadó irigység magyarázza azt a viselkedészavart, amely ezen sub humanum egyedekre oly' jellemző dómináns hímek jelenlétében. Ezen töketlen végbéllények alapvető társadalmi szerepe a demagógráfiai statisztikák javítására szolgál, elvégre dómináns hímek csak olyan közösségben létezhetnek, ahol van mi felett dóminálniuk.
A viselkedészavarok szembeszökő példái észlelhetők e blog számos törzsposztolóján, ám - ha már a szélesebb közönség előtt rejtve maradt - a legutóbbi belső topik kommentjei alapján különösen ki kell emelnem Fletó Erik nevű képződmény nevét, aki mintapéldája a szubdómináns élmények hatására kiteljesedő homofób hisztériának. A jóravaló, homoszeszkulális dómináns hím egyetlen missiója mi más is lehetne, mint végigfarkalni az egész szűk végbelű bandát, különös tekintettel Fletóra?
