„Az embernek veleszületett, a magyarnak pedig írott törvénnyel is megszentelt jussa, hogy szabadon szóljon. Hódítók ezereket fűzhetnek rabláncra, de nem a gondolat szabad repülését. …Hol szabadon szólani nem lehet, nincs szabadság ott, polgári élet és nemzeti létel nemcsak elhal, de megholtnak utolsó temetési tisztességét sem lehet megadni.”

Wesselényi Miklós: 1835 elején előbb az erdélyi, majd a magyarországi királyi tábla is perbe fogja. 3 év börtön, vakság. Tüdőgyulladásban hal meg az egykori nagy gondolkodó, hatalmas érdemei, tettei semmit nem érnek.

„ Kötelessége a társaság minden tagjának arra figyelmezni, hogy azon pénz, mit az ország igazgatására fizet, oda fordíttatik-e, hová kell, vagy pedig máshová: ezt a kormányzóktul számon kérni a polgárok összességének vagy országgyűlésnek kötelessége: és ha ez világlik ki, hogy a kormányzók a társaságnak közjóra adózott pénzét másra fordítják, kötelessége a törvényhozóknak az íly hívtelen kormányzókat hivatalukbul letenni, megbüntetni, és saját vagyonukból a kárt helyre pótolni…”

Táncsics Mihály: 8 évig a saját házuk alatt rejtőzködött.1860-ban tüntetést szervez, elkapják és 15 év bötönbüntetést kap. 7 évig politikai fogoly. Idős korára nevetség tárgyává teszik, szomorúan, degradáltan szeme világát majdnem teljesen elveszítve hal meg.

„ Sokan az ellenzéstül úgy félnek, mint a setétségtül, az pedig éppen oly szükséges az igazság tökéletesb kifejlődésére, mint ez a nap sugárinak szembetűnőbb tételére. Semmi sem lehet az egész világi egyetemben nyomás és ellennyomás nélkül. S csak oly tanácskozás szül bölcsességet s áraszt áldást az emberiségre, hol szabad, hidegvérű, tiszta át- s belátás vezérli a vizsgálatot s okoskodást.”

Széchenyi István: korának lángelméje, Magyarország egyik legnagyobb történelmi alakja. Megőrül / Őrültnek nyílvánítják, politikai üldözött még az elmegyógyintézetben is. Öngyilkossága megkérdőjelezhető.

Ezek az emberek, történelmi személyek még jól látták: a független és szabad sajtó kulcs egy szabad társadalom létéhez. A média szerepe mára átrendeződött, mostanra kizárólag a pénzről szól és a műsoridőről, a nézettségről, és a politikai érdekek mentén kirakatolt hírekről: manipulatív, nem tájékoztató. Objektív sajtó - mint ahogy az objektív valóság már nincs, ahhoz a polgárok mindennapos és részletekbe menő kutatómunkájára lenne szükség, ugyanis minden médium valamilyen politikai nézet síkján mozog.

Valamint az is kérdés, hogy az állampolgárok szabadok szeretnének-e lenni és milyen fokon. Kéretlenül kiállni a szabadságukért -amint a fenti példák is mutatják- nem éri meg.