Azon felül, hogy Sargentini egy bomlott agyú, zavaros, bukott wannabe-politikus, aki ráadásul liberális és nő is, sikerült a jelentését teljesen zavarossá tenni. Ugyanis nem nagyon lehet megtudni, hogy a jelentés miről és kiről is szól.
A jelentés ugyanis egyszerre szól visszaélésekről, jogállamiságról és a migrációról.
Ne lepődjünk meg tehát, hogy hőn szeretett Vezérünk a migrációt látja a jelentés fő témának, míg sokan mondjuk a visszaéléseket vagy épp a jogállamiság körül tapasztalható problémákat látták a jelentésben, és azok miatt szavaztak úgy, ahogy.
A politika egy szakma és igen, egy tudomány. A témák tálalása, feldolgozása tematizáláson keresztül történik. Fontos lépés a politikában az elkenés, elmosás és valamilyen téma jelentőségének az áttételezése, a téma segítségével egy másik téma 'meghajtása'.
Mivel semmiben sem tud -nem akar- ez a rendszer egyértelműsíteni (adott problémák tematikus rész-elemekre lebontása, az elemek optimális megoldása, a probléma átfogó megoldásának kidolgozása, majd kivitelezés), a jelentést mindenki arra fogja használni, amire éppen jónak látja.
Így vesznek el igen égető problémák, így keletkeznek a vészmegoldások és így alakul ki a politikai döntéshozók teljes bénulása, mikor egy probléma kezelhetetlenné eszkalálódik. A rendszernek bár proaktívnak kéne lennie -kurva anyjukba, ezért kapják a fizetésüket-, de marad a problémára várás, majd a pánikszerű, esetleges reakció, ami általában a legrosszabb forgatókönyv. Kicsinyes emberi és hatalmi játszmák eszközévé válik egy-egy probléma ahelyett, hogy a tényleges témakörre és annak megoldására koncentrálnának.
Hát így megy ez.
