Ha szerényen számolom is, minimum tíz Nobel-díjam lenne a zseniális találmányaim miatt. Szerencsétlen módon mindent, amit eddig feltaláltam, előttem már mások is feltaláltak.

Tízévesen találtam fel a gőzgépet. Pont azt, amit James Watt is a 18. században. Azt a kétirányú dugattyús modellt, amit előtte soha senki. Nem azt a vacak gőzlabdát, amit Hérón, hát még szép. Azzal már az oviban is égtem volna.

Nem részletezem a dolgot, feltételezem, hogy az olvasóim rendelkeznek a szükséges természettudományos háttérrel. A bölcsész olvasókat egy ideje egyébként is szűrjük, illetve a blogot átirányítottuk a prím-IP tartományba. Ide csak 140-es IQ felett jut el bárki, szóval védve vagyunk a hülyéktől. Ha meg mégis idetéved egy, akkor majd töröltetem a kommentjét a blog.hu bölcsész-droidjaival.

Szóval, a második jelentős találmányom a repülő volt. Az, amit a Bernaulli-törvény szerinti felhajtóerő működtet, nem pedig a nyavalyás hidrogénes gömböcök. De ezt meg a Wright fivérek találták fel. Kár, hogy nem a gőzzel foglalkoztak. Akkor ott ők lettek volna a másodikak, én meg a repülővel az első.

C-vitamin. Nem egy bonyolult dolog, tizenegy se voltam, és kitaláltam. Csak sajnos kiderült, hogy Szent-Györgyi Albert megelőzött vagy hetven évvel.

Van még találmányom rengeteg, kvantummechanika, tranzisztorhatás, holográfia. Sőt, én még a Cserenkov-effektust is felfedeztem, függetlenül Pavel Alekszejevics Cserenkovtól. Erre vagyok talán a legbüszkébb.

Na de, amiért ezt a dolgozatot megírtam, az mégiscsak az, hogy felfedezzem, vannak-e más késő-feltalálók rajtam kívül. És ha vannak, ők mit akarnak újra-feltalálni.

Azokat keresem, akik olyat akarnak feltalálni, ami már fel van találva. Vagy fel lesz találva, a közeli- vagy távoli jövőben. Hogy egyeztessünk, ki mit talál fel újra. Nehogy esetleg egy lúzer harmadik helyre szoruljak valamikor.