A gondolkodó ember ír. Kézzel. Az írást egyszerű eszközigény jellemzi: tollat vagy ceruzát és papírt. Ceruzával azért jobb írni, mert könnyedén belejavíthatunk a már leírt szövegbe. Eleinte a ceruza, mint olyan nem grafit alapú volt, hanem ólomból készült, azzal karcolták a papírt vagy hasonló, kis helyigényű, de nagy kiterjedésű felületet. A ceruza neve is a ceruss (ólomfehér) szóból alakult ki. (aki latinul tanult, annak szembeötlik, hogy a rómaiak idióták voltak: egy s-el kevesebb szarvasbikát jelent...)

Az 1550-es években Angliában találtak egy grafit-lelőhelyet, onnan kezdődik a ceruzák grafit-korszaka. A ceruza nem más, mint összepréselt grafitszál papírba, fába vagy később műanyagba helyezve. A ceruza hegye folyamatosan kopik, ezért hegyezni kell. A klasszikus ceruza kb 27%-os hatásfokkal működött, a grafit nagy részét hegyezéskor a szemétbe dobták. A ceruza-bizniszbe a németek szálltak bele iparszerűen. Jellemző rájuk, hogy az egyik leghatékonyabb és legspórolósabb ceruzát, a Rotring cég találta fel és vezette be. A rotringcerka az 1980-90-es évek nagy sztárja volt, még karácsonyi ajándék is lehetett belőle. A csúcs ceruza ívelő népszerűsége alábbhagyott, mivel az emberek az utóbbi 20 évben lassanként elfelejtenek kézzel írni.