Tisztelt Szerkesztők!
Az általam ismert egyetlen erre alkalmas fórumhoz, a Kigondoltam bloghoz fordulok panaszommal. Több évtizede foglalkozom feminista társadalomkritikával, a nők jogaival és a társadalomban betöltött szerepükkel. A téma ismerőinek nem kell bemutatkoznom, hiszen nemzetközi jelentőségű kutatásaim híre egykori hazámba, Magyarországra is eljutott. Annál nagyobb felháborodással vettem tudomásul, hogy egy számos külföldi fórumon megméretett és szakmailag kifogástalan tudományos munkámat, mely a "Hogyan legyünk családon belüli erőszak áldozatai?" címet viseli, magyar fordításban egyetlen orgánum sem hajlandó megjelentetni. Sőt, a magyar társadalom férfisovinizmusára jellemző módon a rajongóim által az interneten nyilvánosságra hozott részleteket is rendre minősíthetetlen lejáratókampányokkal, hekkeléssel, a gazdaoldalak ellehetetlenítésével illetve szolgáltató által való töröltetésével (!) honorálják. A tudományos kutatás és a véleményszabadság utolsó fellegvárához, a Kigondoltamhoz fordulok, bízva abban, hogy hírükhöz méltóan kiállnak az elkötelezett tudományos munka, az előítéletektől mentes, objektív tájékoztatás és a tényeken, valamint racionális érveken alapuló vélemény-nyilvánítás mellett, és leközlik irományomat.
További sikerekben gazdag szerkesztői és szerzői tevékenységet kívánok Önöknek.
Tisztelettel:
Prof. Dr. dr. (moderálva) PhD
főállású Nő, társadalomtudós, ügy- és jogvédő
Hogyan legyünk családon belüli erőszak áldozatai?
(A kép illusztráció)
A családon belüli erőszak a társadalom alapvető kategóriája. Olyannyira alapvető, hogy a társadalmi viszonyok ontológiai terében még a család fogalmát is megelőzi, ugyanis a családon belüli erőszak előkészítése időben és logikailag is megelőzi a család konstruálódását. A posztmodern, öntudatos, és nem utolsósorban felkészült Nő a családon belüli erőszakot már akkor elkezdi gondosan felépíteni, amikor leendő erőszaktevőjével még éppen csak ismerkedni kezd. A hiteles családon belüli erőszakhoz ugyanis elengedhetetlen a megfelelően kiválasztott alany. Túlzottan magabiztos, erős jellemű/személyiségű, pláne irányításra vagy erőszakra hajlamos partner természetesen szóba sem jöhet; még a végén a hitelességért cserébe valódi erőszakot kell elszenvednünk. Bár persze a cél szentesíti az eszközt, de ezt a megoldást csak végső esetben érdemes alkalmaznunk, méghozzá a Családon Belüli Erőszakot Elszenvedő Nők Első Számú Alaptétele (szellemesen rövidítve: CSBEENESZA) miatt, amely a következőképpen hangzik:
CSBEENESZA: A családon belüli erőszakot elszenvedő Nő nem feltétlenül szenved vagy szenvedett el családon belüli erőszakot.
A CSBEENESZA pontos értelmezéséhez az állítás két szintjének megkülönböztetése szükséges. Az állítás első fele de iure szinten, míg a második fele de facto szinten van megfogalmazva. Jogban járatos olvasóink nyilván bőszen bólogatnak: ahhoz, hogy bírósági végzés legyen arról, hogy családon belüli erőszak áldozatai vagyunk, tényszerű erőszakot elszenvednünk nem szükséges, másrészt viszont - jól felfogott önérdekből - nem is ajánlatos. Érdemes a problémát megelőznünk azzal, hogy a tényszerű, de facto erőszak bekövetkezte előtt, avagy annak hiányában már kiharcoljuk, hogy de iure áldozatként tekintsenek ránk, és azt az alávaló, háromlábú szörnyeteget úgy kötelezzék a minket megillető anyagi juttatások mindenkori folyósítására, hogy ezért szexuális ellenszolgáltatást ne kelljen tovább nyújtanunk, sőt: a látványát és a szagát se kelljen tovább elviselnünk.
1. Kiválasztás. Az első lépés tehát találni egy balekot. Minél jóravalóbbnak tűnik, annál alkalmasabb. Egyrészt a valódi erőszaktól megkíméljük magunkat, másrészt könnyebb manipulálni, harmadrészt nem fog neki leesni, hogy mi történik, vagy ha mégis, nem fogja elhinni, de legalábbis magát hibáztatja majd. Ha némi nárcisztikus sérülés érte gyerek- vagy kamaszkorában, annál jobb! Minél görcsösebben akarja majd "helyrehozni" azokat a hibákat, amiket a fejére olvasunk, annál meggyőzőbben állíthatjuk majd be, hogy csak ránk erőlteti magát, mert elnyomó alkat. A hiteles családon belüli erőszakhoz ugyanis fontos, hogy a de facto áldozat, de iure elkövető a tárgyalásra 100%-ig bűnösnek érezze magát. Ez ugyanis (szó szerint) perdöntő lehet. (Persze ha elég hisztisen tudjuk győzködni a bírót arról, hogy miket művelt velünk az a rohadék, az is megfelel, de mennyivel elegánsabb az áldozattal elkövetővel kimondatni a vádakat!)
2. Behálózás. Ha megvan az alkalmas célszemély, a következő lépés a behálózás. Ahhoz, hogy hiteles elkövetőre tegyünk szert, aki hisz a saját bűnösségében, először is el kell érnünk, hogy jobban higgyen nekünk, mint a saját józan eszének. Csak úgy veszítheti el teljesen az önbecsülését, ha előtte leromboltuk az önértékelését. Ehhez pedig úgy juthatunk el a legkönnyebben, ha leromboljuk az ítélőképességét. Ez sokszor évekig tartó folyamat, de megéri! A legcélravezetőbb módja a tudatmanipulációs technikák csúcsa, a kettős beszéd. Mivel mi, Nők az erre való hajlamot genetikailag hordozzuk magunkban, kis gyakorlással bármelyikőnk tökélyre fejlesztheti. Tegyél neki szívességeket, apró figyelmességeket, miközben egy pillanatra se felejtsd el kimutatni, mennyire nehezedre esik! Bíztasd olyan közös programokra, amiket ő biztosan élvez, majd ródd fel neki, micsoda szenvedés volt a számodra! Kedveskedj neki orális kényeztetéssel, de mindvégig legyen az arcodra írva, milyen megalázó ez neked! Ha netán megsajnálna, kezdj el hisztizni, hogy ennyire nem alázhat meg téged, hogy azt mondja, még "erre" sem vagy elég jó, és folytasd mindaddig, amíg végül bele nem megy abba, amit épp az "ő kedvéért" ráerőltetsz. Nincs kéjesebb érzés annál, mint amikor eléred, hogy a férfi még nálad is jobban viszolyogjon a fellációtól! Nem beszélve arról, hogy ezeket máris gyűjtögetheted egy noteszba, hogy milyen alávaló módon erőlteti rád az akaratát. És mivel már a történtek során furdalja a lelkiismeret, ha kellően sokat emlegeted fel utólag is ezeket az eseteket, egyre jobban elhiszi majd, hogy ő valami súlyos erkölcsi vagy pszichés deficitben szenved, és legjobb szándéka ellenére csak kihasznál téged. Erre rásegít, ha nem pusztán gonosz szörnyetegnek, hanem pszichésen sérültnek is állítod be. Mindenkinek vannak kisebb-nagyobb lelki deficitjei; ha elég sokat olvasol utána konyhapszichológiai könyvekben, netes bejegyzésekben, könnyen felállíthatsz egy erősen túlzó házi diagnózist rá, ami valamelyest hihető, hiszen tényleges személyiségjegyek és tényleges betegségek valós tünetei közötti kapcsolatra alapoz, ráadásul a könyvespolcodon sorakozó könyvek révén te vagy a házi szaktekintély. A kitartó munka mindig eredményes. Néhány hónapocska, maximum egy-két év, és az erőszaktevő kezdi egyre erősebben produkálni azokat a tüneteket, amiket elvársz tőle. Különösen érdemes B-kluszteres személyiségzavarokról olvasni és ezeket belemagyarázni az illetőbe, ugyanis ezen betegek között igen magas arányú a családon belüli erőszakra hajlamos alkatú ember, és még erőteljesebb a társadalmi előítélet velük szemben. Ezzel párhuzamosan persze olvass utána a tényleges családon belüli erőszaknak is, hogy tudd, milyen kapcsolatokat kell majd feltárnod a személyiségjegyei és a majdani bűnei között.
3. Elszigetelés. A következő fontos mozzanat az elszigetelés. Minden erőfeszítésed hiábavaló, hogy szellemi-lelki roncsot csinálj a majdani erőszaktevőből, ha vannak barátai, rokonai, akik újra meg újra helyreállítják az önbecsülését. Fontos tehát, hogy leépíts minden - ismétlem: minden - emberi kapcsolatát. Legfőképp a legszorosabbakat. Kölcsönösen mártsd be őt és a legjobb barátait egymás előtt, lehetőleg persze "véletlenül", és hihetőnek tűnő sztorikkal, amiknek netán még némi valóságalapja is van (ekkor ugyanis ha lebuknál, hivatkozhatnál arra, hogy te csak "félreértetted", és ők a rosszindulatúak, ha mást feltételeznek). Legyél te az egyetlen, akivel bizalmas dolgokról beszélni tud, így aztán amikor a nyakába zúdítod a vádaidat, egyedül tőled várhatja, hogy helyrerakd az önbizalmát. Ilyenkor ismét a kettős beszédet alkalmazzuk; egyik kézzel pofon, a másikkal simogatás. Rövidtávon ugyan ezzel új erőre kelhet, azonban hosszú távon megtérül a befektetés. Egyrészt még jobban elbizonytalanodik abban, mi is történik körülötte, másrészt megtanulja, hogy te vagy az egyetlen, akinek a szavára adhat. Márpedig ha te megvigasztalod és dicséred, akkor nem lehetsz olyan gonosz, mint amilyennek olyankor tűnsz, amikor bántod! Tehát ez is csak azt igazolja a számára, hogy valami vele nincs rendben. Erősödik benne a bűntudat, hogy hogyan is érezhet, gondolhat rosszat egy ilyen odaadó Nőről, mint amilyen te vagy, aki még akkor is vigasztalja őt, ha épp ő követett el embertelen bűnöket veled szemben.
4. Touché. A kör lassan bezárul. Eddigre már jó esélyed van arra, hogy lelkileg annyira labilis, hogy de facto is elkövet egy-két olyan hibát, ami miatt jó okkal mondja ki a bíróság a családon belüli (legalább verbális) erőszakot. De ha mégsem, be kell vetned az utolsó cselt: tudatosan meghamisítanod a tényeket. Erre különösen alkalmas felhasználni azokat a momentumokat, ha például az erőszaktevő részeg vagy félálomban van. Ilyen helyzetekben provokálj veszekedést, majd másnap add elő neki úgy a történteket, mintha megütött volna (véraláfutást produkálni az arcodon vagy a karodon nem nagy művészet, és sokszorosan megéri a szenvedést, pláne ahhoz képest, mintha ténylegesen meg kellett volna üttetned magad vele!). Mivel a veszekedés legalább nyomokban megmarad az emlékeiben, ha elég nagy balek, azt fogja gondolni, csak az ittassága miatt nem emlékszik a pofonra. Ez már konkrét fizikai erőszak, amit ha ő is elismer a bíróságon, minimum egy alkohol-elvonókúrára és eltiltóparancsra jók az esélyeid. Ha nem ismeri el, még mindig kijátszható a kártya, hogy tagad. A családon belüli erőszak az egyetlen alkalmazási területe a jognak, ahol nem érvényes az ártatlanság vélelme. Mivel tényleges családon belüli erőszak esetén szinte soha nincsenek tanúk, a jó érzésű bírók automatikusan a vádlónak hisznek (már legalábbis ha a vádló védtelen, gyenge Nő), és a férfinak kell bizonyítania, hogy valójában nem történt semmi. Nyugi, nem fogja tudni bizonyítani, különösen azok után, ha legalább annyit elismer, hogy részeg volt és veszekedtetek. Ehhez kell a jóérzésű balekokat becélozni (lásd a kiválasztásról szóló pontot).
A per kimenetele jó eséllyel teljes eltiltás tőled és az esetleges közös gyerekektől, mindamellett - ha a férfi idegei nem mentek rá annyira, hogy az állását is elveszítette - gyerektartás illetve életjáradék. Ha épp nincs munkája, vagy börtönbe csukják az erőszak miatt, ne aggódj: néhány év, és szabadul/összeszedi magát. Akkor majd tud fizetni. Addig is keress egy másik balekot, aki eltart.
Ha valahol elakadtál, ne restellj kérdezni. Engem vagy munkatársaimat heti hét nap, huszonnégy órában elérsz az alábbi jogvédő egyesületek telefonszámain, internetes fórumain vagy csetszobáiban:
(név és cím a szerkesztőségben)
