Kossuth- és Jászai-díjas színművész. Kevesen tudják, hogy két könyve is megjelent, mindkettő teológiai témában. Egy ideig -kerek egy hónapig- országgyűlési képviselő.
Karrierje kezdetén kissé sután játszik, majd későbbi időszakában kiteljesedik. Karrierje derekán hebegő-habogó, gyors ajakmozgású, enyhén idegbeteg karaktereket ábrázol, ha kell, ha nem. Az utóbbi tíz évben az idegbeteg, egzaltált jellemábrázolás teszi ki színészi játékának nagy részét.
Javára kell írni, hogy a Hídember c. filmben nem volt hajlandó arra, hogy történelmünk egyik legnagyobb alakját öngyilkosként ábrázolja.
Sajnos színészi játéka egyre rosszabb a filmekben. Egyre inkább színpadi színész, túljátszott mimikája és gesztikulációja ellentétbe kerül a sokszor motyogó, habogó, ideges, de elfojtott beszédtechnikájával, ami kiejti filmszerepéből, megtöri a kamera és a színész közötti intimítást, és a néző azt veszi észre, hogy érzi a forgatás-szagot.
Pontosan tudjuk, hogy keresztény nézeteket vall. Ez szintén nem tett jót karrierjének, hiszen a művészvilág erősen liberális. A liberális nézetű, többnyire izraelita nézeteket valló magyar színművészeti világ bizony többször is összezárt, és ellehetetlenítette őt. Valószínű, hogy egyik legnagyobb veresége a Győri Nemzeti Színház igazgatói pályázatának elutasítása volt, amelyet FIDESZ-vezetés alatt pályázott meg.
Annak ellenére, hogy Szeretett Vezérünkkel, Orbán Viktor Úrral baráti viszonyt ápol, ezt a pozíciót nem kapta meg.
Eperjes Károly élete tipikus magyar ívet mutat: megmutatja, amint egy zseniális szakember életébe beáramlik a politika és a vallás, amely végül elnyomorítja és lassan de biztosan megőrjíti az amúgy eredetileg nagy formátumú művészt.
