Nagyon utálom így kezdeni a posztokat, meg a szót magát is, de nyilván.

Nyilván mindenkinek van némi tapasztalata más emberekkel kapcsolatban. Akinek nincs, az ne sikoltson fel, hogy neki nincs, mert akkor ő a más. Egyébként meg ezek a más emberek rendszerint idegesítőek, zavaróak, utálatosak. Azaz mások, tehát a tükörbe kéne kiabálniuk. Most felsorolok párat belőlük, hogy legalább a lajstromozás során észrevegyék, hogy mennyire irritálóak is ők.

A címet használók.

Van egy szomszédom, aki egy doktor. Pontosabban jogász, a doktori címet használók legalja, ezt gyorsan kiderítettem, és elképesztően idegesítő figura. Amikor először találkoztunk, és bemutatkoztunk, én hangsúlyozottan csak annyit mondtam, hogy Kadarka Jánoska. Semmi, prof, doktor, akademicus, meg ilyesmik, amikkel egyébként rendelkezem, csak a puszta nevem. Ő meg doktorozott, rögtön a bemutatkozáskor. Hogy úgy hívják, hogy doktor Valaki. És mivel a szomszédom, látom a wifi routerjének a beállításait is. Az ő hotspotja a dr.Izé. Még ott is doktorozik. Utálom.

A művészkedők.

Akik művésznek szeretnék láttatni magukat, de persze nem azok. Mi meg lenézzük őket, mert a művészet az nemcsak arról szól, hogy érzékeny módon reagálva a világ történéseire nagyszerű dolgokat alkotunk, hanem arról is, hogy kiemelkedünk. És a tömegből való kiemelkedésre a legegyszerűbb módszer az, ha valakiket lenézünk, lehetőleg minél többeket, és föléjük pozícionáljuk magunkat. Erre meg a legjobb alanyok a művészkedők. Használom is őket erre, ugyanakkor utálom is mindet, egytől egyig.

A trollok.

Az internet lehetővé tette, hogy Zorro maszk nélkül is más legyél, mint aki vagy. Igen, te, pont te, aki egy szar alak vagy az életben. A savanyú, a lúzer, az életben megszólalni képtelen ember. Aki az internet mögé rejtőzve vált beszédképessé a neten. De hát miről is beszélnél, ha egyszer szar alak vagy?! Semmi értelmesről, nyilván csak trollkodsz. Utállak.

A milliárdosok.

Én csak milliomos vagyok, nem is magyarázom tovább, miért utálom a milliárdosokat.

A zsenik.

Na zseniből, legalábbis önjelölt zseniből annyi van, mint a szemét. A zseniség az évek során olyanná vált, mint a banán. Régen ritka volt, csakis karácsonykor lehetett hozzájutni hosszú sorban állások után, ma meg utánunk dobják az utolsó kis szutyokboltból is. A zseniség lényege a ritkaság lenne, ahogy a banáné is volt valamikor, de ezt az unikalitást elvették tőlünk a magukat zseninek mondó unzsenik. Utálom mindet, a tudálékos fajtájukat.

Nyilván ez csak egy nagyon szűk merítés volt abból a nagy halmazból, akiket utálok, de így is lehetőséget teremtettem arra, hogy végre legyen itt egy olyan poszt, ahol nem kommentelhet akárki. Ahol végre a zsenik, a doktorok, a szupergazdagok és a művész trollok békén hagynak engem, és csakis olyanok rakják a gondolataikat az enyém alá, akiket nem utálok.