Jó jó, a cím kicsit megtévesztő, mert nem általánosságban a csempékről akarok írni, tudja jól azt mindenki, hogy nem férhet bele egy csempés posztba egy töredéke sem csempéknek, de kicsit hatásvadász is akartam lenni, mert sok téma van, amire ragadnak az olvasók, de a csempék, azok mindent visznek. Én meg szeretem a sok olvasót, elvégre nem azért van ez a blog, hogy egymásnak oktassuk a tudományokat, hanem azért, mert terjeszteni kell a tudást, most például a csempéset.
De nem akarom rabolni a felületet a csempéktől, rá is térek a lényegre, nem másról értekezek ma, mint a kicsi csempékről. És még a fugákat is kihagyom, mert azok nemhogy egy külön posztot, de egy külön blogot is megérnek, majd meg is csinálom, „Fugablog, avagy mi tartja össze a világot” címmel, de ez itt most nem érdekes, most szóljanak csakis a csempék.
Kicsi alatt persze nem a 15x15-öst értem, vagy picit ennél is nagyobbakat, mert manapság méterest is gyártanak, és ahhoz képest a félméteres is kicsinek számít. Emlékszem, hogy fogta a fejét a hidegburkolóm, amikor a kamrámat a méteres csempével rakattam le, nem győzte cserélni a gyémántfejet a vágójában. De ez most mellékes. És nem is a mozaikot értem a kicsi alatt, mert az nem csempe, hanem ahogy a neve is mondja, mozaik. Lúzerek szokták vele kirakni a zuhanyzót, aztán öt év múlva lesik, ahogy néha lepottyan egy kicsi kocka a falról, meg átázik a mozaikpadló. Nem, én a kicsi alatt a klasszik kicsit értem, a 10x10-est, és abból is a fehéret. A 10x10-es fehér csempe, hát az pont egy posztnyi hasznos infó, ha megfelelően sűrítek, és sűríteni azt tudok.
Hova való: bárhová. Mire jó: bármire. Milyen színben: fehérben. Egyebek: törve eret vágni.