A világ hangos a legújabb NASA expedíció sikereitől, a Curiosity képei elárasztották az internetet. Az embereket újra érdekelni kezdte a világűr, a hírgyártók pedig kihasználják ezt, és tömik a nép fejét a legkülönfélébb haszontalan információval. Miközben a lényeg elsikkad.

A Curiosity-expedíció csupán egy apró mérföldkő a Mars-gyarmatosítása projektben. A nagyhatalmak között gyilkos verseny zajlik a Marsért. Aki először veti meg ott a lábát, az mindent visz. A nyertes ország az állandó bázisára és a helyi ásványkincsekre támaszkodva elindíthatja a Mars iparosítását, kereskedelmi és turisztikai monopóliumokat hozhat létre, és földiesítheti a Marsot a saját szája íze szerint. Mert ez a végső cél.

A Mars emberekkel való benépesítésén jelenleg az USA, Oroszország, az Európai Unió és a Kínai Népköztársaság dolgozik. Bár a Curiosity miatt úgy tűnik, hogy az USA jár az élen, valójában ők is a lemaradók között vannak. Az űrsikló-program leállítása miatt kénytelenek az európaiak vagy az oroszok rakétáit használni, akik ezért nem csak pénzt, de technológiát is kérnek a NASA-tól cserébe. Fejlettségük emiatt hasonló, csak az anyagiakon múlik, ki van jobb helyzetben. Az űrprogram ugyanis nagyon drága.

Egy kilogramm élettelen hasznos terhet kb. tízezer dollárért lehet az űrbe juttatni. Egy űrhajós viszont legalább 7,8 millió dollárba kerül (az élő költsége tízszerese az élettelenének), tekintettel arra, hogy biztosítani kell az emberi szervezet számára az életben maradás feltételeit a gyorsuláskor/lassuláskor, kell levegő, élelem, víz, és élettér, végül pedig vissza is kell hozni az utazót. Ráadásul ez csak a földkörüli pályára állítás ára, a Marsra jutás ennél nagyságrendekkel többe kerül. Nem is nagyon akarják ezt sehol finanszírozni, mindenhol a költségek csökkentésén dolgoznak a tudósok. És úgy tűnik, ebben a kínaiak a legjobbak.

Ha százezer dollár egy ember-kilogramm, akkor nem a százezret kell faragni, hanem az embert, jöttek rá a kínaiak. Az amerikai űrhajósok átlagos testtömege 78,5 kg, a kínaiaké csupán 66, mert az űrhajósaikat eleve ilyen paraméterekkel keresték. 16%-os csökkenés, csupán egy adminisztratív megoldással, és máris nem 7,8, csak 6,6 millió egy ember fellövése. De még mindig túl sok.

A tavaly aláírt Kína – Kongó Űrkutatási Egyezmény egyértelműen azért született, hogy a Kínai Népköztársaság további előnyre tegyen szert az Mars meghódításában. A Kongói Köztársaság területén élnek ugyanis a világ legkisebb emberei, a pigmeusok.

A kínaiak a pigmeusokra alapozták a Mars-programjukat. A pigmeusok átlagos testmagassága 150 cm alatt van, testsúlyuk nem éri el az 50 kg-ot. Az űrprogramba bevont pigmeus asztronauták maximális súlya 40 kg lehet. Fele, mint az amerikaiaké.

Egy emberekkel végrehajtott Mars-expedíció előkészítése legalább tíz évig tart, a kínaiak ennyi idő alatt könnyedén kiképzik a pigmeusokat. Ezzel az egyszerű módszerrel pedig hatalmasat léptek az elsőség felé. Nem elég, hogy a világ legnagyobb szabad pénzforrásai felett rendelkeznek, de a legolcsóbban viszik az embert az űrbe. Vagy fele annyiba kerül a kínai Mars-expedíció, mint az amerikai, vagy kétszer annyi embert tudnak eljuttatni a Marsra ugyanannyiból. Mindegy is, az előnyük behozhatatlan.

A jóléti államok felett sajnos eljárt az idő. Mi felzabáltuk a jövőnket, kihíztuk az űrt. Maradunk itt, a pokolban.