A székelyek igaz története, részlet
Kevéssé ismert tény, és Magyarországon ezzel nem is igen dicsekszünk, az erdélyiek meg pláne nem, de attól még igaz, hogy a székelyek lába 5-7 százalékkal rövidebb az európai átlagnál. Mivel a felsőtestük teljesen átlagos, ezért elsőre alakjuk furcsán aránytalannak tűnik, de köztük élve néhány hónap alatt ez megszokható.
A speciális testfelépítésükről a környezetük tehet. A hegyekben a magas termet előnytelen, a kitartó mászáshoz, a stabil lábvetéshez rövid láb kell. A Keleti- és Déli-Kárpátok havasain, a Csalhó, a Retyezát, a Pareng meredek oldalain az élet kemény, ezért az evolúció szabályai szerint a sikeresebb rövid lábúak kerültek túlsúlyba. Az emberpróbáló munkához – favágás, szénégetés, mezőgazdaság, bányászat – pedig nagy erőre volt szükség, ezért a felsőtest nem rövidült. Így alakult ki a tipikus székely testfelépítés, a rövid láb, normális felsőtest.* Ami meg is magyarázza, miért nem ismerünk székely magasugrót, kosárlabdázót, gátfutót vagy szépségkirálynőt. Hosszú láb nélkül nem megy.
A székelytestnek, ahogy az orvostudomány nevezi az erdélyi magyarok testfelépítését, volt még egy érdekes hatása. A csavaros ész, a furfang nem véletlenül jellemzi a székelyeket. Habár hegyet mászni rövid lábbal könnyebb, de a kidőlt fatörzseken, nagyobb köveken átlépni csak hosszú lábbal lehet. Ezért a rövidlábú székelyember egy akadályt látva mindig elgondolkozott, hogy tudná könnyedén legyűrni azt. Míg egy hosszúlábú csak könnyedén átlépte a problémát, a rövidlábú minden egyes akadálynál gondolkozott egy nagyot. Az állandóan karbantartott agytevékenységtől, amit a rövid láb kényszerített ki, lettek híresen csavaros eszűek a székelyek.
* Egykor az Alpokban élő svájciak és az osztrákok is így néztek ki, de a több évszázados jólét eltüntette a hegyi élet jellegzetességeit. Aki nem végez fizikai munkát, csak bankárkodik egy kicsit, ráadásul mellette sportol, az megnyurgul, hiába él a hegyekben.
