Itt már tényleg mindenki meghibbant. Teljes a káosz: a rendőrök már nyíltan és felvállaltan maffiáznak, az orvosi szakma hivatalos procedúra keretében kezeli a hálapénzt, a korrupció lételem a parkolóőrtől a miniszterelnökig. Egy ország, ahol az emberek egymás vérét kezdték el szívni, ahol teljes a morális erózió, ahol a választási ígéret hivatalosan is hazugságkategória. Kész, mindenki csalódott, a fiataltól a nyugdíjasig, a sportolóktól a rokkantakig senki nem hisz már senkinek. Nincs remény arra hogy a múlt tisztázódjon, esélytelen, hogy a jelen rendeződjön, és a jövő teljesen kilátástalan.

A buzik árpádsávot viselnek és provokálnak, míg a jobbikosok ezekben a betonon vonagló szivárványszínű nyomikban látja a fő ellenséget - nomeg a zsidókban.

Cirkuszbazdmeg. Ha már nincs kenyér, csak meleg és nyomor. Lelki nyomor. Képek. Rendőrjelmez szájkosár, csontihős, sporcipő, sípcsont, állkapocs... szájkosár... ketrec, kordon, kordon, gumibot, zászló, árpádsáv... piros... fehér...sárga... zöld... szivárvány...testek, tolókocsik...síppal, dobbal buzik, síppal dobbal sámánok. Ugrálás, technó, rovásírás, meleg.... az a rohadt meleg meleg... puffan a szájkosáron a spicc. Náci képviselő. Recsegő juróper... szakad széjjel az egész szar. Írástudatlan köztársasági elnök, tanácstalan kormány, kormánytalan tanács, elszabadult nem-ortodox, forgószemű önhazug őrület. Megy innen, ki merre lát. Talán ott... ott sincs kolbászból, de talán van, legalább keret...

Totális zavar. Mentális armageddon.Katyvasz. Éjjel is harminc fok. Mint a tojásleves. Foszlányok. Már csak foszlányok. Ebből sem lesz semmi már. Bele a levesbe. Semmi sem ép, semmi sem elhatárolt.

Nincs remény. Ha jön is zivatar, már nem hűt. Semmi sem lesz már olyan, mint régen. Szétolvadt agyak, marad a mászolygás és a hőbölygés, mint hivatalos, keresztény és kormánypárti megoldás. Aki nem lép egyszerre... nem kap... de a rétesbe romlott a túró. Tudod... a meleg.

Merjünk nagyot hazudni.Határozottan. Másnak és magunknak.

Amolyan nagy_magyar_hivatalos_barna_dakotát.