A disznó vagy sertés olyan mindenevő állat, amelyik az erdőkben, tisztásokon jár-kel, és amit talál, azt megeszi. A sertés mindenevő. Az emberrel való kapcsolata érdekes, de még érdekesebb az emberek disznókkal való kapcsolata.
A disznót az arabok és a zsidók lenézik, tisztátlan állatnak vélik, és a disznóból készült bármely hústermék elfogyasztása számukra elképzelhetetlen. Ez bizonyára azért van, mert a sertés imád a sárban fetrengeni és feküdni, kéjesen röfög a sárban.
Sajnos a disznó tartása az állatot rendkívül koszos és bűzös környezetbe szorítja, ahol sár nem lévén az állat saját ürülékébe kénytelen járni vagy lefeküdni.
A muszlimok, akik alapvetően békés emberek, rendkívüli dühbe gurulnak, ha a disznót és az ő prófétájukat bármilyen kapcsolatba hozza. A Zsidó vallás a sertés tartását és húsának bárminemű fogyasztását kifejezetten tiltja. Bizony sokat szenvedett a zsidó nép a második világháborúban, mikor pl. Lengyelországban kifejezetten kényszerítették az éhező zsidókat a disznóevésre!
Míg a világ egyik részének a disznó evése kifejezetten undorító gondolat (kb. olyan mint egy katolikusnak azt mondani, hogy egyen gilisztaturmixot), a világ másik fele a disznóhús megszállottja. Európában a katolikusok megváltójuk feltámadását disznóhússal ünneplik, számukra a disznó a szerencse és a bőség jelképe, újévkor a szinte újszülött állatokat leölik és megsütik, melyet nagy vidámságok közepette fogyasztanak el.
A sertéshús evése katolikus hagyomány. Az Ibériai félsziget például a szalonna megszállotja, boltjaikban a sertésbőr-pörc ugyanolyan mennyiségben és csomagolásban kapható, mint máshol a burgonyachips. Képzelhetjük mennyire undorító az egész ország egy odalátogató arab vagy szemita szemében!
A keleti népeket vizsgálva a kínaiak a sertéshús megszállotjai -mondjuk ők úgy is élnek, mint a disznók-, az indiai konyha nem túlzottan kedveli a sertés ötletét -bár ők is úgy élnek mint a disznók-, a japánok pedig inkább halat esznek -ők nem élnek úgy mint a disznók.
Kis hazánkban a disznó a kultúra része, a disznóvágás közösségi élmény, összetartó erő. Sokan a disznó vérét már nyersen isszák, de a hagymán sült vér rizzsel pl. a cigányok és a egyes magyarok körében a vágás napjának reggelijén fő étek: az emberek csillogó szemmel ülik körül a megterített asztalt, pálinkát isznak és eszik a finom, sült sertésvért.
